2016. júl 31.

B. BÜTTNER LINA ÍRÓNŐ

írta: dr. Milus Katalin
B. BÜTTNER LINA ÍRÓNŐ

Többen is kitalálták, hogy Büttner Lina írónőről van szó, aki 1836. december 9-én született Sajóvámoson és 13 éves koráig itt is nevelkedett. Szerencsések vagyunk, hiszen gyermekkoráról sokat írt, így ráláthatunk arra is, hogy milyen volt az élet szülőfalujában.

 

Gólya a kastélyban

 

A történetünket talán ott érdemes elkezdenünk, hogy báró güntherwitzi Büttner József Vilmos, Büttner Lina édesapja 1835-ben elbúcsúzik az általa igazgatott kistapolcsányi, aranyosmaróti, knyezsicei és maholányi birtokoktól, hogy új feladatát teljesíthesse: Keglevich János vámosi, pálfalai, encsi és vizsolyi birtokainak ügyes-bajos dolgait kell irányítania Sajóvámosról. Egyik utolsó kistapolcsányi intézkedéseként a költöztetést is a jószágigazgató adja utasításba: a Büttner család felszereléseit kilenc szekér szállítsa le Vámosra, majd innét báránybőrökkel megrakottan térjenek vissza a szekerek a Felvidékre.

Büttner József feleségével, Dlhovszky Annával és három gyermekével, Emillel, Bertával és Amáliával költözik Sajóvámosra, ahol megszületik további három gyermekük, Karolina (1836), Károly (1839) és Júlia (1840).

Szinte minden gyermek életútja tartogat meglepetéseket, először azonban a legismertebbel, Büttner Karolinával – azaz B. Büttner Linával -  kezdeném a sort, aki a maga korában országosan ismert írónővé vált.

 

buttner_lina_edited.jpg

Büttner Lina arcképe. A kép forrása: Büttner Emil: "Csata mezejéről írom pár soraim", Madách Kiadó, 1989

Büttner Lina leírása alapján a család a „régi kastélyba” költözött be, amelyet nagy kőfal vett körül és ez a kőfal választotta el a Sajó partján elterülő falutól. A kastélynak hatalmas kertje volt, amelyet édesapja gondozott. A  kastélykert két teraszos részből állt, amelyeket Büttner József – többek között - különleges rózsafajtákkal és más virágokkal ültetett be. A családdal élték itt mindennapjaikat az uradalmi szolgálók is, akik közül néhányat megörökített Lina az írásaiban. A kastélyban a gyerekek kedvéért különféle állatok is bejáratosak voltak, főként madarak. Különleges szerep jutott Hanzinak, a gólyának, aki 8 évig élt a családdal. Hosszú élete során szabadon járt-kelt a kastély folyosóin és gyakran elcsente az inas tálcájáról a különlegesebb falatokat is. Miután kiismerte a falu életritmusát, és a „húsos napokat”, a sajóvámosi lányokat is meglopta, akik a kastélyfal alatt elterülő utcán (a mai Ady Endre utcán) jártak a mészárszékre kopogós papucsaikban. A történet teljes terjedelmében elolvasható itt, a Vasárnapi Újság 1889. évi 1. számának 10. oldalától kezdődően „Madár-történetek” címmel. A korabeli cikk az ARCANUM Digitális Tudománytár jóvoltából (https://adtplus.arcanum.hu/hu/) érhető el.

 golya.jpgA letöltésért kattintson a képre!

A Vasárnapi Újság egy egész sorozatot adott ki a Madár-történetekből, melyeket Lina gyerekkori kedvencei ihlettek. Sajnos a gyermekkori történetek leírásánál nem mindig esik szó a helyszínről, amely Sajóvámos és Aranyosmarót egyaránt lehet. Egy-két támpont van, ami alapján következtethetünk: a gólya történetben szereplő „öreg kertész” több madár-történetben is megjelenik, így feltételezhetjük, hogy azok is itt játszódnak. Biztos jel az édesapa, Büttner József személye is, a család ugyanis az ő haláláig élt nálunk.

A Büttner-gyerekek rajongtak a természetért, de a rengeteg szabadban töltött idő mellett szigorú tanítóiktól irodalmat, németet, és latint is kellett tanulniuk, amely Lina írásai alapján nem ment mindig könnyen az ábrándozó kislányoknak.

A fanyar öreg Horatius egykor igen sok kellemetlen órát szerzett nekünk. (…) Nekünk ugyanis épen a legkedvesebb serdülő korunkban kellett betanulnunk a Pisókhoz irt levelét a költészetről. (…) különben én hat éves koromban s Júlia az a-b-c-vel egyszerre tanultuk meg La Fontaine száz meséjét, s azok egyszerű morálját vidáman alkalmaztuk mindenkire és mindenre. De a Pisókhoz írt levél megtanulása munka volt. Fáradságos nehéz munka, melytől sokszor szédült és megfájdult a fejem.

 A kislányokat az úri neveltetés mellett az életre és a munkára is tanították, ennek köszönhetően nagy lelkesedéssel követték édesapjuk minden mozdulatát a kertészetben:

Kicsiny leányka voltam, mikor édes atyám oltóeszközeit utána hordoztam a faiskolákba. Jó atyám az én kezemet tartotta s vigyázott reám, én pedig a kis kosár fülét fogtam s vigyáztam, hogy az oltóviaszos vászonszeletkék s a megszámozott apró fatáblácskák ki ne essenek. A kést, kis fűrészt s ágacskákat édes atyám maga vitte. Így mentünk aztán az oltványosban fától fához, és nemesítgettük a vadóczokat, már a mennyiben édes atyám oltott, én pedig néztem és örültem neki.

— Az első gyümölcs róla a tiéd lesz kis leányom. — mondta minden beoltott kis fánál.

De drága atyám korán meghalt, s munkájának gyümölcsét mások szedték.

Mi Júliával édes atyám leányai vagyunk, s szintén elkezdtünk fát nemesíteni.

Most Júlia mondogatja nekem: — Az első gyümölcs róla a tiéd lesz, drágám.

A gyümölcsnemesítés Keglevich János gróffal kapcsolatban már említés szintjén előkerült. Fényes Elek leírásaiból tudhatjuk, hogy országszerte keresettek voltak az itt nemesített gyümölcsfák. Büttner József több száz oldalnyi, latinul és magyarul írt levelei Keglevich Jánoshoz a birtokok állásáról még több információval szolgálhatnak a gyümölcstermesztésről. Sajnos a Sajóvámosról keltezett leveleket mindig latinul írta. Amennyiben találok fajta leírásokat is, közzéteszem az eredményeket, mert ki tudja, hány udvaron található ma is egy-egy olyan régi gyümölcsfa, amely ezekről az itt nemesített fajtákról lett oltva. Talán még fennmaradt valami Büttner József, Keglevich János és a vámosi uradalom jobbágyainak munkájából.

1848

1848 fordulópontot jelentett a család életében, ugyanis Büttner József fiatalon, 45 évesen elhunyt és nem sokkal a halála után a család Aranyosmarótra költözött. Apjuk korai halálán nehezén tették túl magukat a fiatal gyerekek.

Legkevésbé féljük a halált, mikor legborzasztóbban lép előnkbe: szeretteink halálos ágyánál. Óh, mert akkor örömmel halnánk meg, hogy megváltsuk a fenyegetett drága életet! 

A családnak más megpróbáltatást is át kell vészelnie 1848-ban: Emil testvérük a szabadságharc idején beállt a seregbe. Lina utóbb a Vasárnapi Újságban megírta, hogy a fiú a házi tanító kíséretében utazott el Miskolcra, hogy katonának álljon. Mivel kíséretéből a lovászfiút és az inast is felvették, őt viszont alacsonynak és véznának tartották, nagyon megsértődött és eldöntötte, hogy már csak azért is átmegy a sorozáson! Egy kis csalást vetett be: felugrált, hogy elérje a mércét, amit a tisztek is megmosolyogtak és végül megengedték, hogy elinduljon velük Kassára. A katonák útja Miskolcról Vámoson át vezetett és a fiú fájdalommal végig nézte a vámosi kastély hófehér falait, amíg a hegy másik oldalára nem értek, Szikszóra. Damjanich tábornok seregével járták az országot, a család pedig izgatottan várta a leveleit, amiket egy-egy katonával, vagy postával küldött haza. A fiú 16 évesen, nagy bátorságot tanúsítva végigharcolta 48-49-et, míg végül a fegyverletételt követően hazagyalogoltak Erdélyből, azaz csak gyalogoltak volna, mert az Arnót melletti Zbuska malomtól hazáig üldözte a katonákat örömükben 30-40 sajóvámosi leány. Emil története külön cikket érdemel, ugyanis a csataterekről küldött leveleit gondosan megőrizte édesanyja, utána pedig kiadták könyvben. Bár Büttner Emil nem itt született és később el is költözött, könyvében mégis „kedves hazájaként” emlegette Sajóvámost. A szabadságharc után aktívan politizált, ügyvédkedett. Sírjánál fiatalok, hagyományőrző csoportok még ma is rendszeresen megemlékezéseket tartanak, tiszteletüket teszik az egykori gyermek katona hősnél. Petőfiék mellett érdemes lenne róla is megemlékeznünk a március 15-i ünnepségeken, hiszen vannak ide köthető 1848-as hőseink is! 

„Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar!”

1848 forradalmi szellemiségét nem csak Büttner Emil érezte magáénak. Egyszer interjút készítettek Büttner Linával és megkérdezték: ha három kívánsága teljesednék, miket kivánna? Azt válaszolta:

Kívánságaimat a Miatyánkból venném: „Jöjjön el a te országod — hazánkban! „Add meg a mindennapi kenyeret” — e nemzetnek! És ne bocsásd meg az ellenünk elkövetett vétkeket!

Egyik kedvenc költőjétől, Vörösmarty Mihálytól és a Szózatból idézi a „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar!” - mondatot az egyik szereplő sírfaliratán Büttner Lina „Az ősi földért” című regényében. A mondat akár az egész életmű jelmondata is lehetne, Lina ugyanis mindent megtett azért, hogy lelkes honleányokat és honfiúkat neveljen a nemzetnek. Ifjusági regényeivel vált igazán népszerűvé, amelyek a Szent István Társulat kiadó jóvoltából jelenhettek meg. Az elbeszéléseket rövid, 2-3 oldalas kis szakaszokra osztotta, amelyek egész történetté állnak össze. El tudom képzelni, hogy a korabeli kislányok egy-egy meleg nyári napon a fák alatt olvasgatták ezeket a könnyed, valóban „lányos” történeteket. Nem csoda, hogy az Egy rút kisleány történetét négyszer is kiadták. A még fellelhető antikváriumi példányok mind katolikus iskolákból, leánynevelő intézetek polcairól származnak, ami egyértelműen a könyvek erkölcsi üzeneteinek köszönhető.  Történeteiben a hazafiasság mellett a testvériesség, bajtársiasság, egymás iránti empátia, a szegények tisztelete, a munka és az Isten szeretete, a könyörületesség teszi igazi jó „nemes kisasszonnyá” a lányokat, míg a gőgösség, hiúság, kivagyiság, rongyrázás nagy csalódásokhoz vezet. Minden ember egyenlő és „aki képes arra, hogy valakinek a szegénységét, vagy korát, mint valami rosszaságot hibául felhozza, az olyan már annyira ostoba, hogy nem is tudja azt: mily buta - vallja Lina. A bajba került lányokon sokszor a mindenki által lenézett emberek – a roskadt viskóban lakó sírásó, a magának való vénlány, a hajlott hátú szakácsnő, vagy éppen az elszegényedett rokon - segítenek, míg a díszes lakomákat adó szomszéd, vagy az aranyifjú unokatestvérek bezárják az ajtót előttük.

Persze a leányregény attól leányregény, hogy végül a herceg is betoppan a fehér lovon, akivel a főhősnő boldogan él, amíg meg nem hal. Ez Lina regényeiben is hasonlóan alakul, de azért „egy kicsit sárgábban és savanyúbban”, mint a megszokott romantikus regényekben. Lina főszereplőnőiért nem a Büszkeség és balítélet gazdag Mr. Darcy-ja érkezik meg. „Az ősi földért” című 1909-es regény férfi ideálja is kedves és lovagias ugyan, de neki az esküvő előtt ki kell mennie pár évre külföldre dolgozni, életveszélyes munkákat elvállalni - bányákban, vadlovak közt, vagy éppen ott, ahová felveszik - , hogy elég pénzt gyűjtsön össze a magyarországi családalapításhoz. Ez a férfi leveleket küld haza az aggódó családnak, amelyekben leírja a hatalmas örömöt, ha más magyarokkal összefut Amerikában és könnyes szemmel éneklik a „Boldogasszony anyánkat”, ha honvágyuk támad. Ez a Mr. Darcy beteszi a hosszú évek alatt összekuporgatott pénzét a bankba, de amikor ki szeretné venni a hazautazás előtt, már sorban állnak az emberek a csődbe ment banknál, amelynek az igazgatója a pénzzel együtt eltűnt. Ez a férfi két-három hasonló buktató után újra és újra feláll, míg végül – a családja örömére – feladja az amerikai álmot, hogy inkább itthon, újra a semmiről indulva, kedvesével együtt dolgozhasson keményen a jobb élet reményében.

A regényt egy hosszú vonatúton olvastam és önkéntelenül is sokszor elmosolyodtam rajta. Ez az egyik a két Büttner-könyv közül, amelyeket sikerült beszereznem. A másik Büttner Lina szerzemény – „Az egy rút kisleány története” – több elbeszélésből áll, amelyek közül egyet beszkenneltem, hátha valaki szeretné elolvasni. „A sárga ház lakói” ugyan Budapesten játszódik, de egy Edelényből származó család történetét ismerheti meg belőle az olvasó és megtudhatjuk azt is, hogy miért becsüli a család a címerében többre a rózsát a koronánál. Azért választottam ki ezt a történetet, mert a rendelkezésemre álló két könyvet elolvasva jellegzetes történetnek találtam, amiből megismerhető az írónő stílusa, kedvenc alakjai, humora. Több hasonló elbeszélést írt, néha ugyanazokat a karaktereket fedezzük fel a művekben, a helyszínek, szituációk is ismétlődnek. A történetek üzenete is egyszerű, nevelő célzatú. A műelemzéshez nem értek, ezért nem is írnék róla kritikát; egyszerű olvasóként úgy gondolom, hogy a történet aranyos, szórakoztató és akár mai gyerekeknek is ajánlanám. Az elbeszélés a képre kattintva letölthető.

az_osi_foldert.jpgLetöltésért kattintson a képre!

 

Lina és a feminizmus

Az írónő valószínűleg saját példájából vette az „Egy rút kisleány története” című elbeszélésében a főhős leány neveltetését. Igmándy Verénkének a tanulás mellett az asszonyi munkákat is meg kellett tanulnia, hogy bármikor és bármely tehetségéből elboldogulhasson az életben.

„Majd ezentúl korábban kelsz, kis Véra, akkor, mikor én, – szólt hozzá – s mindjárt kijövünk a kertbe s itt fogunk dolgozgatni. (…) S ha aztán itt künn igen meleg lesz, bemegyünk a szobába, s ott írni, olvasni, tanulni fogsz. (…) Dél felé kimegyünk a konyhába segíteni Boris asszonynak az ebéd elkészítésénél. Ebéd után zenélünk kissé, aztán pedig varrni fogunk. (…) És én örömmel foglak tanítani. Mert minél többet tudunk, annál elégedettebbek vagyunk s annál biztosabban állunk az életben.”

Lina a könyvet édesanyjának ajánlotta.

Ami jó, szép, nemes van e kis könyvben, azt mind édes Anyám gondos szeretete ültette egykor gyermeklelkembe. Fogadja érte köszönetül e kis könyvet, melynek csekélységét pótolja leányának mélyen átérzett hálája.”

A történetekben az erkölcsi neveléshez meglepően modern gondolatok is társulnak. A már említett „Egy rút kisleány története” című elbeszélésben azt is nyíltan tanítja a serdülő lányoknak, hogy ne egy férfitól függjön a megélhetésük. Értsenek több dologhoz és a saját lábukon állva legyenek kenyérkeresők, mert 

aki képes saját magáról gondoskodni, az olyan lány nem kénytelen akárkihez, csak gazdag legyen, hozzámenni. Az olyan lány választhat férjet magának. Választhat szegényt is, ha azt jobban becsüli, mint a gazdag kérőjét. És csakis az olyan lány válogathat.”

Aki erőszakos férfihoz megy férjhez, boldogtalan lesz – üzenik a történetek a kislányoknak.

Százszor inkább elégedett vénlány, mint boldogtalan vénasszony. (…) Nálunk is lesznek annyira műveltek az emberek, mint Angol-, vagy Franciaországban, és belátják, hogy egy nőnek éppen úgy szabadságában áll hajadonnak maradni, mint egy férfinak nőtlennek.

A könyvek megjelenése idején a nőknek még sehol nem volt választójoguk, a szüfrazsett mozgalom még el sem indult. Büttner Lina a feminizmus első korszakának, az úgynevezett protofeminizmus képviselőjének tekinthető, amely mozgalomban a XIX. század értelmiségi női kezdtek el a nők oktatása és munkavállalása terén nagyobb szabadságot kiharcolni, illetve ennek a későbbi szakaszaiban jelentek meg a magánéletet érintő kérdések is, mint a szabad párválasztás vagy a gyerekvállalás. Büttner Lina 1880-tól kezdődően hirdeti a szabad párválasztáshoz, munkához és tanuláshoz való jogot.

 

Lina Budapesten

 „Benedek Aladár tehetséges fiatal költőnk a napokban jegyzé el Büttner Lina kisasszonyt Aranyos-Maróton. A jövő hó 15-kén lesz esküvője a művelt és irodalommal is foglalkozó kisasszonynyal”– írja a Vasárnapi Újság 1872. június 9-i száma, azonban más források szerint – Figyelő, Fővárosi Lapok - a pár 1874. március 28-án házasodik össze és költözik Budapestre. Benedek Aladár költő eredetileg Náray Iván néven született 1843-ban, Aradon. Édesapja Náray Antal író volt. A költő „Az epedés óráiban” című kötetében örökítette meg Lina iránti szerelmét, amely 35 verset tartalmazott. Ettől kezdve „Náray Ivánné”, „Benedek Aladárné”, illetve „Benedek Büttner Lina” néven is találkozhatunk az írónővel. Házasságuk első éveiben bejárták a Felvidék legszebb tájait, kirándulásaikról rajzokat készítettek, tudósításokat írtak, amelyek a Vasárnapi Újságban jelentek meg. Büttner Lina a Vasárnapi Újságon kívül a Fővárosi Lapok munkatársa is volt, de jelentek meg cikkei a Koszorú, Képes Családi Lapok, Ország Világ, Csöndes Órák folyóiratokban és több vidéki heti- és havilapban is.

Sajnos a regényeiről, elbeszéléseiről, fordításairól, cikkeiről teljes bibliográfiánk nincs. Az ELTE összefoglalója talán a legteljesebb, de még az itt felsorolt irodalomhoz képest is legalább ugyanannyit találtam. Ez az óriási munka – a gyűjtemény összeszedése – még várat magára.

Mindenesetre Büttner Lina Budapesten bekerült abba a forgatagba, ahol a korszak nagyjaival találkozhatott. A Vasárnapi Újság női olvasóinak körében annyira népszerű volt, hogy – bár nem ért fel nagy íróink tehetségéhez – mégis Jókai Mór és Mikszáth Kálmán mellett kellett említeni az új lapok megjelentetésénél. Valószínűleg a Vasárnapi Újságnál ismerte meg Goró Lajos grafikust is, aki a regényeit illusztrálta.

vasarnapi_ujsag_elofizetesi_felhivas.jpg

FORRÁS: Arcanum Digitális Tudománytár, https://adtplus.arcanum.hu/hu/

A Képes Családi Lapok induló csapatának tagja volt, akár csak Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Rudnyánszky Gyula, Bajza Lenke. 1908-ban – a teljesség igénye nélkül - testvérével, Büttner Júliával, valamint Kaffka Margittal, Ady Mariskával, Jászai Marival, Czóbal Minkával kizárólag női szerkesztőkből és női írókból álló csapattal, „Európában elsőként”, az aktuális nőkérdésekkel foglalkozó „Női Élet” című lapot szeretnék megalapítani, azonban valószínűleg nem sikerült az előfizetők toborzása, mert semmilyen példány nem lelhető fel belőle. Az „Állatok Őre” című, a korszak aktuális etikai kérdéseivel (élve boncolás, bikaviadalok) foglalkozó állatorvosi, állatvédő lapja számára is ír cikkeket és egyúttal belép az Országos Állatvédő Egyesületbe. Az állatvédő lap munkatársai között találkozunk Herman Ottó és Csaplár Benedek nevével is. Mindkét író Lina munkatársa volt már más lapoknál is – Herman Ottó a Képes Családi Lapoknál, Csaplár Benedek a Fővárosi Lapoknál. Ha ez utóbbi szerző neve ismerős, az nem véletlen. A vízi tündér legendájánál ugyanis említettem, hogy ő látogatott el Sajóvámosra kikérdezni a lakosságot Ipolyi Arnold mitológiai gyűjteményéhez. Ekkor még Lina kislány, illetve bakfis lehetett, rejtély, hogy találkozhattak-e a gyűjtés idején.

„B”

A Benedek-házaspárhoz talán Krúdy Gyula állhatott a legközelebb, aki az „Erzsébet királyné”, „Az útitárs”, „Ady Endre éjszakái”, „Régi pesti históriák”, „A kandúr” és még a „Szindbád” című műveiben is említi Benedek Aladárt. Rengeteg anekdota szól a férjről, a pesti kocsmák legendás alakjáról, aki az „utolsó vándor lantos Magyarországon, azért szívesen hallgatták még úriemberek is az áporodott levegőjű, bolthajtásos kávéházban az éjféli órában”. Az anekdoták szerint ez a mindig bánatos költő panaszkodik a felesége hobbijára, hogy irodalmi lapot alapít kevéske hozományából. Eszébe jut, hogy talán rajzolni kellene a pénzt. Le is rajzol egy bankót, a kocsmában pedig szó nélkül elfogadják. Ezért aztán rajzol még többet, míg végül pénzhamisításért le nem csukják. A börtönből verseskötetet küld Erzsébet királynénak, és Sissy meg is vásárolja a kötetét, így Benedek Aladár lesz az első magyar költő, akinek a művét a királynő olvassa. Kegyelmet kap, kiszabadul. Ezután elterjed a híre, hogy ő a „királynő költője”, és hamarosan rájön, hogy minden nő, legyen az kocsmáros, vagy grófkisasszony, büszke arra, ha a „királynő költője” csapja neki a szelet. Ilyenkor pedig mindent ingyen kap, nem kell fizetnie ételért, italért. Kihasználva hirtelen jött népszerűségét, a magas, szőke férfi bejárja az egész országot és hódításaival dicsekszik a pesti éjszakában. Az egyik hódításból Bécsben 1883-ban megszületik Náray Aurél festőművész. Ekkorra már Büttner Lina a „Benedek” nevet elhagyja, helyette csak „B.” Büttner Linaként ír.

benedek_aladar_naray_ivan.jpg

Benedek Aladár 1873-ban

Az írónő egy idő után már Budapesten sem érzi jól magát. „Az én kis édesem” című 1879-es elbeszélésében ír kedvenc kis madaráról, aki 4 évig élt vele Aranyosmaróton, de Budapesten elhagyja.

Hanem aztán eljött velem az én kis édesem a fővárosba lakni s itt az olyan szabad, vidám kis lényekre rideg élet vár. A lég poros, a víz tisztátalan. A magas falak között megszorul a napsugár s az utca úgy átfűl, mint egy halottégető kemence. A szobából kitekintve, pedig majdnem mindegy, akár tavasz, akár tél, ősz, vagy nyár van, mert csak annyi a különbség, hogy télen rövidebb ideig látni az átellenben lévő házat, nyáron pedig hosszabb ideig szemlélhetni ugyanazt. Itt még künn a zöldben sincs az ember igazán a zöldben, mert a sétányokon, ligetben, berkekben mindenfelé sokkal több az ember, mint a fa, sokkal több selyem-toilette susog, mint zöld lomb és édes madárdal helyett a sípláda utcai dalai hallhatók mindenfelé.

kismadar.png

Goró Lajos illusztrációja B. Büttner Lina: "Az én édesem" című elbeszéléséhez

Ha hinni lehet a forrásoknak, akkor 1876-ban költözik el férjétől Lina, szintén 4 év után. Súlyos betegen tér vissza Aranyosmarótra, ahol a szeretett virágoskertje és madarai között éli le hátralévő életét. Férje 1915-ös haláláig tartják a kapcsolatot, azonban a temetés után Lina minden levelet eléget, azok bizalmas természete miatt. Sajnos így nem tudjuk meg, hogy pontosan mi történt a házasságukban, miért lett vége a szerelemnek. Krúdy Gyula írásai alapján Benedek Aladár szegényen, elfeledetten hal meg. Biztatja az olvasót, hogy a Farkasréten járva sírjánál mindenki mondjon el egy imát, mert senki nem gondol már a meg nem értett költőre. Most már nem lehet Krúdy kérését teljesíteni. A költő sírját időközben a Farkasréti temető felszámolta.

Büttner Lina két évvel később, 1917. november 4-én hunyt el. A családi sírbolt, ahol Büttner Lina édesanyjával, Dlhovszky Annával, valamint testvéreivel, Júliával és Emillel együtt nyugszik, Aranyosmaróton található, édesapja, Büttner József sírja nagy valószínűség szerint a sajóvámosi katolikus temetőben lehet.

Lina regényeinek, cikkeinek felderítése, összegyűjtése több évet is igénybe vehet és sajnos sok folyóirat nem lelhető fel a könyvtárakban. Ha valaki találkozik akár Büttner Lina, akár Büttner Júlia könyveivel, írja meg nekem az antikvárium címét, vagy ha megvásárolja magának, tegye közzé! A cikk alatt folyamatosan közzéteszem majd az időközben beszkennelt írásokat, amelyből még nálam is van néhány.

Büttner Júlia hasonló életutat járt be, egyik regénye, az „Örvény a révben” Senyén játszódik, így róla is egész biztosan lesz cikk, egy későbbi időpontban.

FORRÁSOK:

BÜTTNER EMIL: „Csata mezejérül írom pár soraim”, Madách Kiadó, 1989

B. BÜTTNER LINA: Az ősi földért, Szent István Társulat, 1909.

BÜTTNER LINA: Egy rút kisleány története, Franklin Társulat, 1880., Negyedik, bővített kiadás

KRÚDY GYULA: Régi Pesti Históriák, Mercator Kiadó, 2005.,

Magyar Nemzeti Levéltár MN OL P421 Keglevich család kistapolcsányi levéltára 1527-1866, 10.cs.II. Levelezés 66. fasc. Büttner József Vilmos

továbbá B. BÜTTNER LINA valamennyi írása a Vasárnapi Újságból Galambos Ferenc: A vasárnapi újság repertóriuma 1854-1921 (http://mek.oszk.hu/12900/12941/pdf/) alapján

Szólj hozzá

híres emberek Sajóvámos Csaplár Benedek Keglevich János Büttner Lina Benedek Aladár Vámos szülöttei