A történet megtekintését 18 éven aluliak számára nem ajánlom!

Gyerekkorom óta tudom, hogy mi történt Scheliga Mihállyal, de a részleteket sosem mesélték el nekem. Nagyon szerettem volna teljes és hiteles képet adni az esetről, elolvasni a nyomozás során felvett tanúvallomásokat, és megtekinteni az eredeti jegyzőkönyveket, de erre sajnos nem volt lehetőségem. A megyei levéltárban a legnagyobb sajnálatomra nincs meg az eredeti peranyag.

Így maradtak a korabeli bulvár cikkek, amelyek néha egymásnak is ellent mondanak, viszont közel két éven át folyamatosan biztosították a híreket a nyomozás legújabb fejleményeiről. A sajtóvisszhang akkora volt, hogy közel 500 archív cikket kellett átnéznem, hogy képet kapjak a gyanúsítottakról és a nyomozás menetéről. Nagyon nehéz írni egy ilyen esetről, ahol az egyház és a halott emlékének tiszteletben tartása, valamint a hírlapok tényfeltárásai és féligazságai között kell megtalálni a középutat. Remélem, hogy sikerül tárgyilagosan leírnom az eseményeket és egyszer majd kiegészíthetem (és a pontatlanságaiban kijavíthatom) a történetet a korabeli per anyagával is.

FORRÁS: ARCANUM Digitális Tudománytár https://adtplus.arcanum.hu/

A falu történetének egyik legsúlyosabb bűncselekménye 1933. január 24-én (kedden) történt. Aznap este a harangozó zárva találta Scheliga Mihály katolikus plébános ajtaját, ám ekkor még nem tulajdonított jelentőséget neki (azt gondolta, hogy a plébános nyugovóra tért). Szerdán a hajnali órákban, mint rendesen, misére hívta volna a plébánost, de a pap nem ébredt fel, annak ellenére, hogy erősen dörömbölt az utcafrontra nyíló ablakon és a bejárati ajtón egyaránt. Egyre gyanúsabb lett a némaság, de a lakat az ajtón volt, ezért azt gyanította, hogy esetleg utolsó kenethez hívták és még nem érkezett haza. Körbekérdezte a szomszédokat is, nem-e haldoklóhoz vitték valamelyik közeli faluba a plébánost. A szomszédok nem tudtak róla. Végül délelőtt 10-kor érkezett meg Juhász János kisgazda a plébánia elé, aki megbeszélt időpontra jött: át kellett volna fuvaroznia a papot egy másik faluba. Ketten együtt értesítették vitéz Tury Ferenc körjegyzőt és vitéz Ár Imre bírót, akik immár a csendőrökkel és dr. Rácz Sándor körzeti orvossal együtt jelentek meg a parókián, hogy betörjék az ajtót.

A parókián a dívány meg volt ágyazva, mintha a plébános vendéget várt volna (mint kiderült, Pest környékéről várt egy vendéget, aki nem jött el). A házban dulakodás nyomai voltak láthatók, de a jelek nem rablásra utaltak: a kis asztalon ott volt a pap pénztárcája, benne 7 pengővel és mellette az ezüstből készült láncos órája. Az iratok a pénztárca mellett voltak, a parókia szekrényét sem törték fel. Az egyik olajfestményre véres ujjlenyomat került. A 60 éves plébánost félig felöltözve a földön fekve találták, körülötte vér, mellette egy kalapács, amellyel jól láthatóan a fejét ütlegelték. A körzeti orvos három tompa tárgytól származó ütést számolt meg az áldozaton (ekkor legalábbis csak ennyit jelentettek az újságoknak).

A nyomozást Simonyi Imre csendőr százados és Sztéhlik Károly miskolci vizsgálóbíró irányította. A miskolci ügyészség szerda délután szállt ki Sajóvámosra és kezdetét vette a helyszíni szemle. A rendőrség helyszínelő csapata fekete „mord autóval” jött Budapestről, fényképészek, daktiloszkópusok (ujjlenyomat keresők) és detektívek érkeztek még az este folyamán, hogy a nyomokat rögzítsék. Hajtóvadászat indult az utcákon és az erdőkben. A kakastollas csendőrök a falu kivezető útjainál járőröztek: zseblámpákkal világították meg az utcán járkálók arcát és mindenkit igazoltattak.

FORRÁS: ARCANUM Digitális Tudománytár https://adtplus.arcanum.hu/

A lakosság mélyen megrendült. Faluszerte behúzódtak a házakba, az ablakokban gyertyákat és mécseseket gyújtottak, aznap este féltek kimenni az utcákra.

A boncolást még este elvégezte a községbe kiérkező dr. Pfliegler Imre és dr. Patoczky Dezső törvényszéki orvos. A jegyzőkönyv eredményéről már január 29-én tudósítanak az újságok: a kalapácsütésekkel okozott fejsérüléseken kívül a gégeporc is eltört, vagyis a tettes valószínűleg fojtogatta a plébánost. Ezen kívül az áldozat szívét három helyen vékony szerszámmal, talán valamilyen tűvel átszúrták. Mivel a szúrások egymástól egyenlő távolságra helyezkedtek el, az újságok azt találgatták, hogy egy különleges, három ágú eszközt használtak az emberölés eszközeként.

Scheliga Mihály csak két éve volt Sajóvámoson, amikor az eset történt. Jótékonykodó, puritán, ugyanakkor a társaságtól visszahúzódó, magának való, mogorva férfinak tartották, aki csak keveseket enged közel magához. Korán nyugovóra tért, általában este 6-kor lefeküdt és 5-kor már felkelt: a hajnali mise előtt már felöltözve várta a harangozót. A gyilkosság napján délután 5 óra körül látták őt utoljára, ekkor érkezett vissza Miskolcról Juhász János kíséretében, akivel egy gyermeket szállítottak be az Erzsébet-kórházba. Lóránt Miklós kántor-tanító egy levelet még beadott neki, amit az ablakon át vett el a plébános, ezt követően senki sem látta. A gyilkosságot megelőző hetekben több betörés is történt a Hangya szövetkezetnél és a plébánián, ezért a plébános nagyon félt és még jobban bezárkózott, mint azelőtt. Az ágyánál a betörések óta baltát tartott, de nem találta elegendőnek, ezért a jegyző tanácsára pár nappal a gyilkosság előtt revolvert vett. Különösen az esetet megelőző két hétben volt „rossz előérzete”.

A gyanúsítottak

1.) A kőműves és az unokatestvére: a csendőrség január 26-án csütörtökön rádiótelegrammon értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy a gyilkossággal egy Budapesten tartózkodó kőművest gyanúsítanak. A kőműves Scheliga Mihály megbízásából épületfelújításokat végzett a parókián. A kőműves beismerte, hogy neki és az unokatestvérének elszámolási vitájuk volt a plébánossal, mert a 80 pengős fizetség helyett csak 50-et kaptak, ezért hangosan veszekedtek és a papot meg is fenyegették. A kőművesnek azonban volt alibije: már korábban a fővárosba jött új munka után nézni, a gyilkosság éjjelén pedig a csepeli lakásában dolgozott. A szomszédok tanúsították az alibit, akik a nagy kopácsolás miatt át is mentek reklamálni. A rendőrség a gyanúsított budapesti tartózkodását igazoltnak találta, továbbá sem a ruházatán, sem a testén nem voltak vérnyomok, dulakodásra utaló jelek, így elengedték. Nem úgy az unokatestvért, akit a kőműves maga is gyanúba sodort és állította, hogy ő lehetett a gyilkos és jelenleg is Borsodban tartózkodik. A fővárosi csendőrök Miskolcra rádióértesítést küldtek, hogy az unokatestvért azonnal fogják el.

2.)„A fekete kabátos férfi”. A plébánia környékén utoljára egy 28-30 év közötti fiatalembert láttak, aki délután 5 óra körül gyűjtött adományokat a környéken. A zömök férfi hosszú fekete kabátot és lapos sapkát viselt. A fekete kabátos férfi keresése azonnal elkezdődött. Február 26-án egy Szabó Imre nevű kertész letartóztatásáról cikkezett a sajtó, aki kétségbe esetten tagadta a vádakat. Szabó Imre egy többszörösen büntetett előéletű napszámos volt, aki tömegszállásokon húzta meg magát. A gyilkosság estéjén többen is láttak vérfoltokat a ruháján. Az inge ráadásul szakadozott volt, mintha dulakodásban tépték volna szét. Amikor rákérdeztek, elment és kimosta a vérfoltokat. Ezt követően változtatott a külsején, a szakállát, bajuszát is leborotválta és a rendőri igazoltatás elől elfutott. Állítása szerint azokban a napokban nem hagyta el Miskolcot, de pont a kérdéses éjszakáról nem tudott alibit igazolni magának, valamint vallomásaiban folyamatosan hebegett-habogott, ellentmondásokba keveredett. 15 tanú is állította, hogy aznap délelőtt egy sajóvámosi kocsmában ivott, de tagadta, hogy valaha a faluban járt. Kolduló életmódjához képest sok pénz volt nála (60 pengő), valamint 3 „Dom Bosco” bélyeg, amit a szaléziánus rend főleg papoknak bocsát ki, hogy azokat eladhassák és az árából jótékonykodjanak. Szabó Imre állítása szerint a bélyegeket a földön találta. Végül elengedték, az újságok szerint „szerepe teljesen tisztázódott.” Jogtalan fogva tartása miatt később pert indított a kincstár ellen, 10.000 pengős kártérítést kérve sérelmeiért.

3.) A kántor-tanító: a csendőrök elfogták Lóránt Miklós kántor-tanítót is, aki akkor már 23 éve szolgált a faluban. A kántor-tanító haragos viszonyban volt a nehéz természetű pappal. Az újságok szerint az első perctől kezdve biztos volt benne mindenki, hogy nem lesz semmi köze a bűnesethez, azonban ő volt az utolsó, aki élve látta az áldozatot, ráadásul a lakásán házkutatás során egy véres zsebkendőt találtak. A kántor-tanító azt mondta, a lánya orra vérzett, de mivel az öt éves kislány tagadta ezt, a rendőrök a zsebkendőt a budapesti Pázmány Egyetem Bakteriológiai Intézetébe küldték. Csomagoltak hozzá egy másik véres zsebkendőt is, amit a holttest mellett találtak, hogy megállapítsák az azokon lévő vércsoport egyezését Scheliga Mihály vérével. A vizsgálat megállapította, hogy a zsebkendőn lévő vér más vércsoportú emberhez tartozik, így a kántor-tanítót szabadon engedhették.

4.) A nyomdász: a csendőrök február 12-ig már számos gyanúsítottat kihallgattak és őrizetbe vettek, de mindegyik zsákutcának bizonyult. Februárban egy Biaczovszky József nevű rimaszombati nyomdászra gyanakodtak. Vele szemben sem találtak semmilyen tárgyi bizonyítékot, de 2 hete „ólálkodott” a falu környékén és hirtelen gyanús költekezésbe kezdett. Elrendelték letartóztatását, amely során megállapították, hogy kezén, karjain végig karmolásnyomok voltak, amelyek egy védekező személy csikarásától, körmeitől származhattak. Biaczovszky elismerte, hogy verekedett valakivel, de nem árulta el, hogy kivel. Könyvekkel, kiadványokkal házalt és ha nem akartak tőle vásárolni, agresszíven lépett fel. Több faluból és több plébániából is elzavarták erőszakos házalása miatt. Biaczovszky a kérdéses időszakban Sajóvámoson tartózkodott, és hosszú fekete kabátot viselt.

5.)A minoriták portása. A 23 éves portás a miskolci minoritáktól lopott, a főnöke csekkfüzetével próbált pénz felvenni. Scheliga Mihály többször tett látogatást a minoritáknál, a portás hangoztatta, hogy jó viszonyban voltak, állítása szerint látogatóban is járt már Sajóvámoson. Büntetett előélete miatt keveredett gyanúba, de végül őt is kihúzták a gyanúsítottak közül.

6.)A névtelen levélíró. A rendőrségre több bejelentés is érkezett: egy névtelen levélíró azt állította, hogy ő gyilkolta meg a plébánost január 24-én és azóta lelkiismeret-furdalás gyötri. A levelet Miskolcon adták postára. A rendőrök sajóvámosi lakosoktól vették le az összehasonlító írás mintákat. Volt okuk sajóvámosiakra is gyanakodni, ugyanis Scheliga Mihály sokakat megbántott (egy sértődött ember a Népszavába írt levelet „Vége a komaságnak, pedig él a gyerek” címmel azt kívánva, hogy bárcsak a csendőrök "elbánnának" a pappal). Az írásminták elemzése azonban nem vezetett eredményre és sosem derült ki a feladó személye.

A testvérek. A rendőrök Scheliga Mihály testvéreit egy közjegyző irodájából, a hagyatéki eljárás során hurcolták be az ügyészségre, ugyanis egy másik névtelen levél azt állította, hogy saját testvérei ölték meg a plébánost. Bár a plébános és az egyik testvér nem voltak beszélő viszonyban, a vád alaptalannak bizonyult.

Ezeken kívül még számos gyanúsított volt: péksegédet, napszámost, tolvajt, csavargót, cigány fiút és úri fiút is gyanúsítottak a bűncselekmény elkövetésével (a cigány fiú azzal dicsekedett, hogy bármikor könnyen ki tudná rabolni a papot, az úri fiú pedig elismerte, hogy a gyilkosság napján tettlegességig fajult a vitája a pappal), de valamiért kihúzta őket a rendőrség a gyanúsítottak listájáról.

Répási József elfogása

A nyomozásban 1933. szeptemberében következett be fordulat. Budapesten elfogtak egy Répási József nevű, érdi származású, 20 éves napszámost, aki csavargó életmódott folytatott. Egy dr. Gálffy Dezső nevű rendőr fogalmazó sokat olvasott a papgyilkosságról, foglalkoztatta az eset. Répási egy rabtársának mesélt a gyilkosságról, ezt követően fedett detektívet küldtek a rabok közé (kerékpár tolvajnak álcázva), aki jelentette a foglyok által elmondottakat a többi rendőrnek – például azt, hogy Répásinak a rémálmaiban pap jelenik meg.

FORRÁS: ARCANUM Digitális Tudománytár https://adtplus.arcanum.hu/

Gálffy Dezső kihallgata Répásit, aki végig „tisztelt úr”-nak szólította a rendőrtisztet, aki erre visszakérdezett: „miért nem hív inkább főtisztelendő úrnak?” és a vállára tette a kezét. Répási a rendőri kihallgatás során megtört és bevallotta, hogy egy társával koldult a faluban. Scheligától nem kaptak alamizsnát. Megsértődtek, amiért a pap durván elutasította őket, hogy erős fiatalemberekként szégyelljék magukat, amiért koldulnak és ő bizony nem ad nekik enni. Állítása szerint kimentek a határba kitervelni a gyilkosságot, amit hárman követtek el, társai Sinka Pál 30 és Horváth Antal 24 éves napszámosok voltak.

Sajnos néhány napon belül kiderült, hogy Répási beteges hazudozó. A helyszíni szemle során – bár váltig állította, hogy elkövette a gyilkosságot – sokszor ellentmondásba került önmagával. Állította, hogy hajnal 2-kor törtek be és három késszúrással végzett a pappal. A rendőrség kételkedett a vallomás hitelességében, ezért visszaszállították Budapestre, hogy közveszélyes munkakerülőként letöltse 15 napos szabadságvesztés büntetését. Eközben egy újabb rablást is bevallott, a hírek szerint a miskolci és a mátyásföldi rendőrök karöltve próbálták kideríteni, hogy mikor mond Répási igazat és mikor hazudik. (Később a rendőrség azt nyilatkozta, hogy taktikázás miatt híresztelték el a vallomás hiteltelenségét, valójában egy apró részletet leszámítva a gyanúsított minden cselekményt pontosan be tudott mutatni a helyszíni szemle során).

Társát, Horváth Antalt „bolygatással” próbálták előkeríteni a rendőrök. Minden elhagyott erdei kunyhót, szénaboglyát, búvóhelyet felkutattak, ahol csavargók, koldusok nyomára akadhattak. Több napi eredménytelen keresgélés után végül a bevitt fiatalemberek egyike Horváth Antal volt, akit Répási információi alapján be is tudták azonosítani (bal kezén két ujja össze volt nőve, illetve a zsebében lévő szemüveges lány fényképe alapján). Mint kiderült, a tettestárs valódi neve Kertész Pál volt.

FORRÁS: ARCANUM Digitális Tudománytár https://adtplus.arcanum.hu/

Szeptember 13-án újabb helyszíni szemlét tartottak Répási József és Kertész Pál részvételével. A bútorokat az eredeti állapotuknak megfelelően állították be a parókián. A tettesek mindent beismertek és előkerült az álkulcs is, amivel a bűntett után kívülről bezárták az ajtót. Állításuk szerint Scheliga Mihály olvasott az asztalnál, amikor berontottak az ajtón. Először a lámpát verték le, hogy a sötétben ne láthassa őket. Kalapáccsal fejbe verték, majd a korábban cipész segédként dolgozó Kertész Pál egy cipész árral (más tudósítások szerint: 12-13 cm hosszúságú kukoricahántolóval) szíven szúrta a papot. Mivel nem halt meg, Kertész elkezdte fojtogatni, és még kétszer megszúrták. Két szobán át – az ebédlőtől a hálószobáig - tartott a hajsza. Még élt a plébános, amikor gyertyával átkutatták a házat. Egy könyv lapjai között 265 pengőt találtak, ezt eltették, majd apróságokat vittek el a házból (fehérneműt, inget, kesztyűt, revolvert, stb.). A rendőrök a lopott ruházatok után kezdtek el nyomozni, így került meg a pap sálja, kesztyűje és több inge is. A gyilkos fegyvert állítólag a zsidó temetőnél dobták el, de a rendőrök nem találták meg.

A helyszíni szemlére a falu lakossága is készült. Hajnalban nem mentek dolgozni, hanem botokkal és vasvillákkal felszerelkezve vették körül a parókiát. A csendőröknek erővel kellett megfékezni a lincselést. Előtte Szirmabesenyőben is hasonló fogadtatásban részesítették a gyanúsítottakat: botokkal várták a Sajóvámos felé menő rendőrautót.

FORRÁS: ARCANUM Digitális Tudománytár https://adtplus.arcanum.hu/

Kertész Pál végig tagadta a vádakat. Állítása szerint a mátyásföldi rendőrök ütlegelték, megkötözték és a talpát vesszővel verték, majd hideg vízbe állították és így csikarták ki a vallomásokat. Tény, hogy a vallomásokon és a ruhaneműkön kívül nem sok bizonyíték állt az ügyész rendelkezésére. A holttest mellett talált zsebkendőn Répási vére volt a szakértők szerint, más tárgyi bizonyíték azonban nem maradt. A revolvert a Dunába dobták, a gyilkos fegyvert a zsidó temető árkában sosem találták meg. A kalapácsról ellentmondásosak a hírek: egyes újságok szerint a holttest mellett hevert, más újságok szerint eltűnt.

FORRÁS: ARCANUM Digitális Tudománytár https://adtplus.arcanum.hu/

A tárgyalás

1934. áprilisában már folyamatosan a tárgyalásról tudósítottak az újságok.

A vádat dr. Bernáth István királyi ügyész képviselte, Kertész Pál védője dr. Soltész Imre, Répási József védője dr. Lefkovics Vilmos volt. A tárgyalást 3 tagú bírói tanács tartotta (Csorba Sándor, Szalay Dezső, Hauser Béla) dr. Csorba Sándor bíró elnökletével. 15 tanút hallgattak ki a per során. A tanúk között volt Sebesi-Scheliga Ferenc, a plébános testvére, aki felismerte a Kertész Pál által eladott kesztyűkben Scheliga Mihály kesztyűjét, valamint Lukács Vince katonai tisztviselő, a pap egyik legjobb barátja, aki azt vallotta, hogy a kesztyű vásárlásánál jelen volt, azt Halmos Mór divatkereskedéséből vásárolták. Tanúskodtak azok a budapesti lakosok, akik megvásárolták Scheliga Mihály ingeit a vádlottaktól, valamint tanúskodtak a mátyásföldi rendőrök és Gálffy Dezső rendőr fogalmazó is. Sajóvámosról vallomást tett Kossuth Péter, aki látta Répási Józsefet kéregetni a gyilkosság napján, valamint özvegy Tóth Istvánné és Csatlós Istvánné, akik rendszeresen mosták a plébános ruháit és felismerték azokat a bűnjelekben. Vallomást tett továbbá a harangozó, Csatlós István, aki újra előadta a holttest megtalálásának körülményeit, valamint a kántor-tanító, Lóránt Miklós, aki a plébános óvatosságáról és zárkózottságáról tett vallomást.

Csatlós István harangozó és Csatlós Istvánné egyik dédunokájukkal (a cikk szerzőjével). FORRÁS: családi archívum

A törvényszéki orvosszakértő, Dr. Hőmingsfeld Jenő vizsgálata alapján a vádlottak elmebetegségben nem szenvedtek. Az ügyész arra tekintettel, hogy „Istennek legszentebb papját ölték meg a legvadabb kegyetlenséggel” előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés és rablás bűntettében kérte a bűnösség megállapítását és mindkettejükre halálbüntetés kiszabását kérte (kötél általi halált). A védők az előre megfontolt szándék helyett hirtelen felindulásból elkövetett emberölés és rablás bűntettét kérték megállapítani a bíróságtól.

A bíróság 1934. április 13-án hozta meg ítéletét, amelyben a védőknek igazat adva az előre megfontolt szándékot nem látta bizonyítottnak. A vádlottakat a bíróság szándékos emberölés és rablás miatt életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte.

Az ítélet ellen az ügyész és a védők is fellebbeztek, így a Debreceni Ítélőtáblán dr. Várady Sándor tanácselnök 1934. augusztusában meghozott ítélete alapján a vádakat mindvégig tagadó Kertész Pál életfogytiglani fegyházbüntetését helybenhagyta, Répási József büntetését azonban a beismerő vallomásra tekintettel jelentősen mérsékelte: 15 évi fegyházbüntetésre csökkentette.

Scheliga Mihályt 1933. január 27-én pénteken temették el a sajóvámosi római katolikus temetőben. A szertartást Füstös Pál diósgyőri esperes végezte el. A ravatalt a katolikus templomban állították fel, ami gyertyafényben díszlett. Scheliga Mihály koporsója egyszerű érc koporsó volt, amit fekete lepellel letakartak. Erre kerültek a papi jelvények: kehely, áldoztató tányér, fehér miseruha. A síron sosem fogyott el a friss virág, amelyről a falu leányai, asszonyai gondoskodtak, de Edelsheim-Gyulai Lipót gróf is rendszeresen küldött utánpótlást. Azon az éven szeptemberben, a sajóvámosi római katolikus búcsún 10-15 szomszédos falu lakossága jelent meg és zarándokolt el ezresével a katolikus temetőbe, ahol virágba borították Scheliga Mihály sírját.

FORRÁS: ARCANUM Digitális Tudománytár https://adtplus.arcanum.hu/

Scheliga Mihály sírja a sajóvámosi római katolikus temetőben található. Erdődy Imre atyát saját kérésére a tragikus sorsú pap mellé helyezték, közös sírban nyugszanak a temető régi keresztje közelében.

FORRÁS:

A cikk közel 500 újsághír összevetéséből és összefoglalásából származik.

Az 1933. január 1 – 1934. 12. 31 közötti időszak újságcikkeinek Scheliga-gyilkossággal kapcsolatos tudósításait foglaltam össze az alábbi lapokból: Új barázda, Kis Újság, Ujság, Uj Nemzedék, Pécsi Napló, Pesti Napló, Pesti Hírlap, Orosházi Friss Újság, Orosházi Friss Hírek, Népszava, Nemzeti Újság, Magyarság, Kis Újság, Friss Újság, Az Est, Budapesti Hírlap, 8 órai újság.

Minden újság az ARCANUM ADT Digitális tudománytárból származik.