Három évvel ezelőtt már írtam az 1848-49-es forradalom és szabadságharc sajóvámosi eseményeiről. Március 15-e alkalmából ismét készültem néhány érdekességgel, amelyek a szabadságharc ideje alatt, vagy ahhoz kapcsolódóan történtek. A sajósenyei szomszédaink számára ismerősen csengő Máriássy családról is hoztam néhány anekdotát.

Szemere Bertalan és a keresztelő

1848-ban tartottak egy keresztelőt, amelyre egy híres hazafi is ellátogatott. Szemere Bertalan az 1848. március 23-án megalakuló Batthyány-kormány belügyminisztereként tartotta keresztvíz alá a Máriássy család legfiatalabb gyermekét, akit a sajóvámosi pap keresztelt meg. A keresztanya Szép Sámuelné Orbán Erzsébet sajóvámosi lakos volt.

Kozina Bertalan: Szemere Bertalan a párizsi száműzetésben, 1851. Herman Ottó Múzeum

„1848. május 22-én viradóra 3 3/4 órakor született egy ép nagy fiunk, ki is a vámosi pap altal 28-ba megkereszteltetven László Tivadar nevet kapott. Kereszt apja a Bel Minister Szemere Bertalan, kereszt anya Orbán Ersi Szép Samuné. A Haza ujjá születese ’s át alakulasi zivataros idejebe születve adj’ isten, hogy a mostani aldozatok s nyugtalansagok gyümöltsét sokáig élvezhesse, legyen erélyes, okos, munkás s fáradhatatlan szorgalmú, mint kereszt attya, ki most is ujjászületett Hazank boldogságán munkalkodván, helyettese volt a keresztségnel a megyénél szinte annak helyettese Miklos Ferencz m. alispan. Ha pedig e vészterhes időbe akár polgár háború áldozattyának kell lennie, akár édes hazám ifjú szabadsága elnyomatna — Vedd Uram magadhoz mint szabad polgárt s ne engedd senki rabszolgájává süllyedni. ” - írta XIII. Máriássy László a család bibliájában.¹

A Frankhegyi emlékek átka

A Máriássy család az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során a szikszói ütközetben is részt vett. Máriássy János báró Schlick ellen harcolt a Sajóvámos-Szikszó határán fekvő Frankhegyen. 1869-ben, az osztrák-magyar kiegyezést követően már más szelek fújtak és a katonaság békés hadgyakorlatot tartott ugyanezen a helyen József főherceg részvételével. Máriássy János báró a hadgyakorlaton az ellenséget, Edelsheimet megverte. Az öreg katonában felébredtek a régi emlékek és büszkén lovagolt be Szikszóra, majd a döntnök József főherceg előtt azt mondta: „Felséges uram, megint megvertem a németet!” Hamar észbekapott, hogy nem lett volna szabad ezt mondania és elvágtatott. József főherceg utána kiabált, hogy: „Most meg hová vágtat, kegyelmes úr?” Mire Máriássy: „Nyugdíjba, felség!” Valóban altábornagyként nyugalmazták az eset után, de előtte a kicsúszott megjegyzésért még párbajoznia kellett Edelsheim-Gyulaival.²

Habsburg-Lotaringiai József Károly főherceg, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka 1869-től

„Még a ló is szebb, ha huszár ül a hátára!”

Sok március 15-i megemlékezésén találkozhatunk hagyományőrző huszárokkal. Néhány évvel ezelőtt én is láttam Sajóvámos utcáira belovagolni négy huszárnak öltözött fiatalt, akik a továbbindulás előtt megálltak a Kis-Sajó partjánál lovaikat legeltetni. Ez a látvány mindennapos volt a faluban a XIX. század második felében, ugyanis itt gyakorlatozott egy miskolci huszárezred. Számos újságcikkben találkozunk a sajóvámosi huszárok élelmezésével, hadgyakorlataival kapcsolatos vidámabb, vagy szomorúbb hírekkel.

Itt épp egy rossz hír tanúskodik a sajóvámosi hadgyakorlatokról. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár. https://adtplus.arcanum.hu

A huszár legények közül sokan már nem is mentek haza, hanem végleg Sajóvámoson maradtak és családot alapítottak. Az 1870 körüli egyházi anyakönyvek tanúsítják, mennyi esküvő köttetett a falubeli lányokkal. Talán sokan nem is tudják, hogy huszártiszt a felmenőjük! Anyakönyv másolatot most nem teszek közzé, de akit érdekel, szívesen segítek a keresésben, illetve az érdeklődők a levéltárak Hetedíziglen programja segítségével is könnyedén kutathatnak ebben az irányban.