2017. már 15.

1848 - Kossuth Lajos azt üzente: nem jön Sajó-Vámosra!

írta: dr. Milus Katalin
1848 - Kossuth Lajos azt üzente: nem jön Sajó-Vámosra!

Nem kellett gondolkoznom azon, hogy mit jelentessek meg a mai napon a blogon, hiszen rengeteg „március 15-ös” történet van. 1848-ban megjelent egy kiadvány, amely Landerer nyomdájában készült, a szerkesztői Petőfi és Jókai voltak, és tartalmaz egy levelet Sajóvámosról, amit maga Kossuth Lajos írt. Na ugye, hogy ennél jobb téma nem is lehetne! Na és a csatát a Sajóvámos-Szikszó közötti Frank-hegyen mindenki ismeri? Vagy azt, hogy Görgei serege küzdött nálunk az oroszokkal? És arról hallott már mindenki, hogy Budavár ostromát egy sajóvámosi kiskatona írta le részletesen? Hosszú cikk következik: sok-sok helytörténeti adalékot összeszedtem az 1848-49-es szabadságharchoz. Remélem, sikerült egy-két újdonságot is bemutatnom vele!

 

Kossuth Lajos nem jön Sajó-Vámosra!

Kedves Olvasók! El tudják képzelni, hogy a nagy államférfi fákat ültet, búzát arat, birkát nyír, jobbágyokat irányít és a kastély erkélyéről szemléli a mai Kossuth teret? Nem? Pedig könnyen megtörténhetett volna.

Vajon a történelem másként alakult volna, ha Kossuth a nyomor és bizonytalanság helyett a biztos megélhetést, az anyagi jólétet választja? 

kossuth_lajos_1.jpg

Történt ugyanis, hogy 1835-ben gróf Keglevich János jószágigazgatói posztja megüresedett Sajó-Vámoson. Egy ilyen jól fizető állás hosszú időre megoldhatta volna Kossuth Lajos és családja anyagi gondjait, ezért néhányan felhívták rá a figyelmét. Ő azonban finoman visszautasította a javaslatot és egyikőjüknek írt válaszlevelében el is magyarázta, hogy inkább a nyomort választja Sajó-Vámos helyett. Ez a férfi – Balogh Imre – beküldte a levelet az előszóban már hivatkozott, Petőfi által szerkesztett kiadványba, aki meg is jelentette. Hogy létezik-e még az eredeti levél, azt nem sikerült kiderítenem, mindenesetre egy újabb „legendánk” születhet a kiadványra alapozva.

A levél tartalma röviden összefoglalva az, hogy Kossuth Lajos a konzervatív, Habsburg-párti Keglevich ellenlábasa volt és három éves képviselői munkásságát tagadta volna meg, ha "egy ilyen embernél hivatalért koldult volna”. Úgy gondolta, a nép előtt hazudtolná meg önmagát és ahogy írja - kétségbe kellene esnünk hazánk sorsa felett, ha azok, akiket hazafiként ismert meg a nép, magános haszonért képesek lennének meghazudtolni nyilvános karakterüket és csúsznának-másznának azok előtt, akiknek hatalmát annyiszor kárhoztatták.

Mint írja, ehhez az álláshoz amúgy sem értene és nem akar más vagyonának kárára próbálkozni. Inkább megpróbál majd Pesten ügyvédként boldogulni. Elég erőt érez magában, hogy a szegénységét ne szégyellje és száraz kenyér mellett is becsületes ember maradjon.

A kiadvány az egyik osztrák minisztérium könyvtári állományában található, a Google digitalizálta és a képre kattintva tölthető le. Kossuth Lajos levele a 319. oldalon olvasható. (A fentebb írt gondolatok nem szó szerinti idézetek, hanem mai nyelvezetre átírt kivonatok. Az eredeti idézeteket is a pdf dokumentumban találja meg az olvasó.)

 eletkepek_petofijokai.jpg

Nos, ha annak idején ideköltözött volna, most biztosan nem lenne róla elnevezett terünk és közösségi házunk. A sors úgy hozta, hogy annak az embernek a gyermekei, aki végül a jószágigazgatói posztot megkapta, szintén Kossuth Lajos szónoklatainak a hatása alá kerültek és rendkívüli tetteket hajtottak végre.

 

A jószágigazgató fia: Büttner Emil

A Büttner Lináról szóló cikkben már írtam röviden Emilről is, aki 16 évesen megsértődött, amiért a kocsist és az inast felvették a seregbe, de őt csak azután sorozták be, miután felugrált, hogy „elérje a mércét”. Emilt 1848. júliusában a kassai 9. zászlóaljhoz sorozzák be, ami a III. hadtesthez kerül, Damjanich János irányítása alá.

buttner_emil_edited.jpg

 

1848. július 24-én indulnak Miskolcról Kassa felé, az akkori országúton, Sajóvámoson és Szikszón át. „Útközben soká legeltetém szemeim a távolban fehérítő S.Vámosi kástélyon, míg végre az előttem emelkedő szikszói part azt eltakará szemeim elől.”

32 levelet küld haza édesanyjának, amelyek közül néhányat újságokban is megjelentetnek. A legtöbbször talán Budavár ostromának leírásánál hivatkoznak rá. Olyan részletes beszámolót közölt, amelyet a mai napig idéznek az események ismertetésekor. Most a szolnoki csata leírását teszem közzé, amely a Budapesti Hírlapban jelent meg, március 15-e alkalmából.

a_szolnoki_csata.jpg

FORRÁS: Arcanum Digitális Tudománytár

1849. augusztusában tért haza. „Átkelve S.Ládnál a hídon, újra kitértünk egy házba, hol szintén megvendégeltetnénk, itt tudtam meg bizonyosan, hogy S.-Vámoson nem raboltak az oroszok, mert az alsó részeken igen sokat hallván baromiságokról, igen nagy félelem szállta meg lelkem, ki tudja, mily állapotban találom majd anyám és testvéreim. (…) 4-5 óra tájon délután a Vámostúl 4-5 mérföldnyire fekvő zbuskai malomhoz értünk. Itt egy egész karaván vámosi lyánnyal és menyecskékkel találkozánk, kik éppen a kendertörőbül készültek hazafelé. Ahogy ezek észrevettek bennünket mindjárt száz és száz kérdéssel ostromoltak, s alig lehetett számtalan kérdéseinkre kitudni tőlük, hogy anyám és testvéreim egészségesek-e, s hogy a forradalom alatt kevés vagy éppen semmi tetemes kárt nem szenvedett-e. Ezt megtudva tőlük, próbálunk ugyan megszabadulni tőlük, és végerőnk megfeszítésével futni kezdénk. Igen ám, de ők a szomszéd malombul és nem Erdély szélirül jövének, és gyors lábaikkal tüstént elérnek. Elárasztának kérdéseikkel és szerencsénk volt közel 30 vagy 40 asszony és leány társaságában vonulni be Vámos-falvába. Mi elöl, mint őrnagyok a zászlóalj előtt, és utánunk egy csoport víg, ujjongó asszonyi állat. Tréfábul egy vesszőre kötém zsebkendőm, és úgy rukkoltunk be a faluba. (…) Mit érzek én itt, midőn szeretett anyám és véreim oly rég nem hallott szavát hallám, le nem írhatom. Nem tartóztatám magám soká, hanem beszökve az ajtón dőltem ölelő karjaik közé. Hála a Mindenhatónak, hogy számtalan életveszély, nyomor és viszontagság közül kiszabadítva megengedé látnom a földet, mely nevelt, megengedé, hogy anyám és testvéreim szerető karjaik közt üdüljenek fel roncsolt és végkép kimerített tagjaim.”

Később Büttner Emil Aranyosmarótra költözött a testvéreivel együtt és aktívan politizált. A Samassa-párt tagja lett, ügyvédi irodát nyitott.

Még egy érdekesség Büttner Emil életéből. Élt a Felvidéken egy Janko Kral nevű férfi, aki Pesten tartózkodott a forradalom alatt és annyira magával ragadta a nép lelkesedése, hogy megpróbálta a szlovákokat meggyőzni, csatlakozzanak a magyar szabadságharchoz. Fellázadt a nemesség ellen, ezért a tettéért börtönben is ült. Verseit Petőfi költeményeihez hasonlítják. Nos, ez a bizonyos „szlovák Petőfi” élete utolsó éveit Aranyosmaróton élte le, ahol Büttner Emil alkalmazta másodügyvédként.

 

A Frankhegyi csata

Büttner Emil visszaemlékezéseiben olvashattuk, hogy félt az oroszok rombolásaitól, kártételeitől Vámoson. Az oroszok ugyanis Görgei sajómenti seregeivel többször megütköztek és hozzánk is eljutottak. 1849. július 22-én Görgei Miskolc visszafoglalására indul, a várost körbeveszik. Egy 3 zászlóaljból, 4 lovas századból, és ½ ütegből álló oldaloszlop előcsapatai Sajóvámost és Szikszót szállták meg. Miután értesülnek róla, hogy az oroszok már elhagyták Miskolcot, a magyarok még aznap elfoglalják. Az oroszok azonban július 25-én visszafoglalják Miskolcot és a Sajó felé vonulnak. 9 kozák század és 2 üteg indul a magyarok jobb szárnya, Sajóvámos felé, ahol a huszárok először elvonulást színlelnek, majd sikeres ellentámadásba lendülnek át és visszaszorítják az oroszokat. Görgei a Sajó partján történt eseményeket az "Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben" című önéletrajzi könyvében is leírja.

1997550_orig.jpg

Volt még egy kisebb csata a Frank-hegyen is. Ez a kis hegy, amely Szikszó és Sajóvámos között található, sok történelmi eseménynek volt tanúja, több csatát is látott és még Kazinczy is megemlékezett róla. Nálunk leginkább Derék-hegynek ismerik, és ott található a kilátónk is. Nos, ezen a hegyen is zajlott egy csata 1849. december 28-án, amit szikszói ütközetként emlegetnek.

frank-hegy2.jpg

A Frank-hegy Sajóvámos és Szikszó határán. Forrás: www.mepar.hu

A források mindenhol „Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai” című kiadványára hivatkoznak, ezért én is ez alapján foglalom össze a Sajóvámost érintő részeket:

1849. december 28-án már Görgei utóda, Mészáros Lázár tábornok és hadügyminiszter vette át a hadtest parancsnokságát és felsorakoztatta a sereget a Sajó (ami akkor Sajóvámos alatt folyt) és Szikszó között. Rembovsky őrnagyé volt a Frankhegy, Pulszky ezredes a szikszói hegyen, Bobory őrnagy a Bársonyos pataknál foglalja el állásait. A magyar had 4 zászlóalj és 10 század gyalogságból, 12 század lovasságból és 23 lövegből állt. A csata részletes leírása ide kattintva elérhető.

Az osztrákok hamar meggyőződtek a magyarok túlerejéről és már december 30-án visszavonultak Kassa felé. Csekély volt a veszteség (az osztrákoknál 5 sebesült és 3 eltűnt személy volt, a mi oldalunkon is körülbelül ugyanannyi).

A csata éjjelén Mészáros Lázár, attól tartva, hogy Sajóvámos felé vonul a Kassán maradt Friedler-dandár, elrendeli, hogy a Frank-hegy helyett a Sajó parton éjszakázzon a sereg.

szikszoi_csata.jpgA szikszói csata

 

Ennyi volt a Vámosi legendák 1848-49-es megemlékezése március 15-e alkalmából. Persze ez nem teljes körű "felderítése" 1848-nak, és nem is szakértőktől származik. Azt azért remélem, hogy sikerült újdonságokkal is megörvendeztetni az olvasókat. Nekünk is voltak "kis" csatáink, a szívében itt is "forradalmár" volt a nép és március 15-e a mi ünnepünk is. Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

hungarian-flag-1344048_1920.jpg

 

FORRÁSOK:

Petőfi Sándor és Jókai Mór szerk: „Életképek”, Landerer és Heckenast, 1848

Csata mezejérül írom pár soraim (Büttner Emil levelei az 1848/49-es szabadságharcról), Madách Kiadó, 1993

Dér Dezső: Az északi mozgó hadtest létrejötte, Aetas, 2001.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai

Miskolc monográfia 4.

Szólj hozzá

1848 Kossuth Lajos Görgei Artúr Sajóvámos Mészáros Lázár Keglevich János Büttner Lina Büttner Emil Frank-hegy Szikszó