2018. dec 10.

G. Büttner Júlia írónő

írta: dr. Milus Katalin
G. Büttner Júlia írónő

Amikor két és fél évvel ezelőtt megírtam Büttner Lina történetét, megígértem, hogy folyamatosan közzéteszem majd azokat a történeteket, amelyek Sajóvámoson játszódnak. Azóta már többen is kérdezték, nem találtam-e már újabbakat. Nos, többet is találtam, de a cselekmények főleg Büttner Júliához kapcsolódnak, így kiváló lehetőség nyílt arra is, hogy írónőnkről megemlékezzünk!

buttner_julia_fenykepe_1.jpg

G. Büttner Júlia arcképe. A kép forrása: Büttner Emil: Csata mezejéről írom pár soraim. Madách Kiadó, 1993.

Büttner Julianna Franciska Anna 1840. április 19-én született Sajóvámoson, günterwitzi Büttner József Vilmos jószágigazgató és Dlhovszky Anna gyermekeként. Születésnapját gyakran tévesen tüntetik fel, de a sajóvámosi anyakönyvekben megtalálható a valós dátum az 1840. évnél.

buttner_julia_blogra.jpg

Az első történet rögtön az írónő születésnapjához kapcsolódik.

4 éves nővérének, a kis Linának ez volt az egyik első emléke. Egy tavaszi reggelen Lina egyedül ébredt fel az ablakokon besütő nap sugaraira. Nem keltették fel a szülei, mert édesanyja előző éjszaka adott életet Júliának. Húsvét napján így két ajándékot is kaphatott: egy hófehér báránykát kék szalaggal és egy hófehér bölcsőben fekvő kislányt, kék takaróval. A keresztelőt a kastély kápolnájában tartották meg, ahová csak egy folyosón kellett elsétálni a családnak. A történetben Boris dada elmeséli, hogy milyen babonák kapcsolódtak a keresztelőhöz: miért nem szabad üresen hagyni a bölcsőt, milyen tárgyakat kell a csecsemő mellé rakni, hogy gazdag, boldog, dolgos, vagy épp szép arcú legyen a gyermek. A történetben a családapa rózsái is szóba kerülnek, amelyek már áprilisban kinyíltak a kastélykertben. A történet ide kattintva letölthető:  1. rész    2. rész

sheep-2498534_1280.jpg

A második történet: kaland a „Forráson túli világban”

„Az első veszedelem” című elbeszélésben a kislányok első közös kalandját ismerhetjük meg Sajóvámos határában. A kert fenyőfái alatt szokás szerint békésen horkolt az iszákos dadus, Boris. A kislányok viszont türelmetlenek voltak, elindultak vadvirágot szedni. Lementek a kastély teraszán, ki a kapun át a Forrásra, átvágtáztak a patak fölötti pallón, majd elindultak parlagi rózsáért a rétre  – vélhetően a Kiserdő környékére. Ekkor azonban nagy bajba kerültek és csak a szomszéd faluból, Szirma-Bessenyőből érkezett titokzatos lovas segítségével tudnak megmenekülni. A történet ide kattintva érhető el.

little-girl-2516578_1280.jpg

A harmadik történet: „Látogatás a Holdban”

Itt már kevesebb a vámosi vonatkozás, a gyermeki fantázia kap főszerepet. A kis Júlia egy bál után elalszik a teraszon és kedvenc meséikről, játékaikról, a Holdra tett látogatásról álmodozik. A már jól ismert szereplők: Boris, a dadus és Rózsi, a szobalány ebben a történetben is kapnak egy rövidke szerepet. A történet ide kattintva érhető el.

 darkness-3270787_640.jpg

A gyermekkori történetek forrása: ARCANUM Digitális Tudománytár adatbázis, https://adtplus.arcanum.hu/hu/

Ezeken kívül még számos történet van, ami „talán vámosi”. A helyszínre azonban sajnos ritkán kapunk konkrét utalást. Szobota Imre hívta fel a figyelmem Büttner Júlia: Rozsok közt című elbeszélésére, amelyben egy kétségbeesett tót anyuka elveszti gyermekét és attól tart, hogy a vízi tündér rabolta el. Találtam olyan elbeszélést, amelyben a gyermek Júlia az erdőben hallgatja Marcit, a kocsis kisfiát, aki erdei babonákról, a halál mocsárból kiáramló köd-szelleméről beszél a Nagyerdőben, ami elvitte Lipták Pistát is. Találtam olyat is, amelyben Büttner Lina édesapja sírját látogatja meg a falu szélén lévő, fakeresztes temetőben, majd folytatja útját a megyeszékhelyre, Kassára. Ezeknél még sajnos utána kell néznem a részleteknek. Ha megbizonyosodtam róla, hogy itt játszódnak, akkor ezeket a történeteket is kirakom majd!

A Büttnerek rózsái

Büttner Júlia személyéről lehetetlen anélkül írni, hogy ne áradoznánk a rózsáiról és édesapja tudományáról. Büttner Linánál és Keglevich Jánosnál is írtam már az édesapáról, aki a vámosi uradalom kertészetét virágoztatta fel, főként a gyümölcsös kertjei örvendtek országos hírnévnek.

Büttner József a külföld legjelesebb intézeteiben végezte tanulmányait, a honnan haza térve, mint kitűnő képzettségű gazda, minden erélyét és kitartását arra fordította, hogy a gazdászatot az egész vidéken oly magas fokra emelje, amint az azon időben csupán Belgiumban és Németország egyes részeiben volt található. Különösen Sajó Vámoson valóságos paradicsommá alakitotta át az elhagyott puszta vadont s e bájos kis paradicsom volt aztán családjának kedves otthona. Azonfelül, mint sokoldalú, ritka műveltséggel biró férfiú, s feddhetetlen jellemű, érdemdús hazafi is, az egész környék kiváló tiszteletében részesült, ami a többi közt abban is nyilvánúlt, hogy forradalom előtt — bár német lovagcsalád ivadéka volt, mely származás nem igen volt ajánló Magyarországon, — őt mégis hét megye választotta meg táblabirájának, a megye-gyűléseken a legbonyolultabb jogi kérdésekben is kikérték tanácsát, és tiszta igazságérzetében még ellenségei is mindig megbíztak feltétlenül.” – írja a Magyarország és a Nagyvilág 1874. július 19-i száma.

Mint láthatjuk a lányok írásaiból, Büttner Józsefnek a virágoskert is szívügye volt, a park fenyőfái között különféle rózsa fajták illatoztak. Az apa az oltás-nemesítés tudományát és a rózsák iránti szenvedélyét egyaránt átörökítette gyermekeire.

Büttner Júlia nemesítő tevékenységéről több folyóiratban is olvashatunk, a Kertészeti Lapok hasábjain pedig megosztja az olvasókkal azokat a trükköket is, amelyekkel egyedi fajtákat állíthatnak elő: hogyan módosulnak a színek és illatok aszerint, hogy a virágot délelőtti, vagy délutáni napsugár éri, hogyan befolyásolja a virágok méretét a vadrózsa alanynövény levélmérete. Magról vetéssel és oltással, szemzéssel egyaránt szaporította őket. Aranyosmaróti kertjében „La France” fajtájú rózsái 18 cm átmérőjűek voltak, amelyeknek egy-egy szirma elérte a 8 cm hosszúságot. Az egyik új rózsa fajtát nővéréről, Lináról nevezte el.

 rozsa_elnevezes.jpg

Idézet a Rózsák könyvéből

A nagy érdeklődésre tekintettel a Pesti Naplóban és a Fővárosi Lapokban is jelentek meg cikkei kertészeti tippekről, az általa nevelt rózsa fajtákról, valamint kiadtak egy Júlia által összeállított gyűjteményes művet „A rózsák könyve” címmel, amely hazai és külföldi írók, költők műveit és 12 rózsafajta ábrázolását tartalmazza. A könyv a Grill Kiadó ajánlása szerint „költői anthologia a virágok királynéjáról”, amely gyűjtemény „ifju hölgyeknek alkalmas karácsonyi ajándékul kívánkozik”.

edelsheim_kastely_tortaja_1.jpg

Jobb oldalon a Rózsák könyve, bal oldalon pedig Magos Edit cukrászati alkotása látható, amit a 2016. augusztus 20-i tortaversenyre készített; rózsákkal borítva ábrázolta a lerombolt Edelsheim-kastély tornyát. A torta egyértelműen telitalálat volt! (a könyv fényképe: Milus Katalin, a torta fényképe: Magos Edit)

Büttner Júlia munkássága

Büttner Júlia a nővéréhez hasonlóan elsősorban ifjúsági irodalmat írt. Elbeszélései és rajzai különféle folyóiratokban jelentek meg, főként a Magyar Bazár, Ország-Világ, Otthon, Katholikus Szemle, Magyar Szemle, Fővárosi Lapok hasábjain.

Sok-sok összegyűjtetlen műve van, amelyek közül folyóiratokban ezeket sikerült megtalálnom:

Örökbe fogadva, A nyomorék, A mocsár, Az élet meséiből, A miniszter leánya, A rontás, Két levél, Az első veszedelem, Látogatás a holdban, Beata sit beata!, Vihar után, Lilla menyasszony, Az ezredes, Szegény kis Lilla, A mi közös barátnőnk, A szűkölködők, Az utolsó rózsák, Iza legdrágább kincse, Tíz év múlva, Egy úr agyonlőtte magát, Bizalmas órában, A mit az erdő tud, Bogdán Milla, Csetnői László, Lőki Rózsika, A szerelem hatalma, Uram, miért?, Miért haragszik?, Jobb így, Polgári estély, A rózsában féreg, Dér a tavaszban, A megfordult koczka, Péter felesége, Nem hiába Éliás, Két gyűrű, Utálatos!, „Lábánál zöld koszorú van”, Szent Nepomuk rózsái, Halál után, A modori fenyvesekben, III. Rikhárd modern kiadásban, Téli séta a mezőn.

Könyvkiadásban megjelent: Örvény a révben című regénye, Az édes mostoha, Úgy, amint volt (elbeszélések), A méltóságos asszony emberei (elbeszélések). A lista nem teljes. A munkái összegyűjtéséhez még hosszú évek kellenek.

buttner_juliak.jpg

Ezen kívül számos verse is megjelent, melyek közül a Katolikus Szemle 1908. évi 6. számból az "Irtják az erdőt" című költeményét idézem:

IRTJÁK AZ ERDŐTtree-3369950_1280.jpg


Irtják az erdőt... 

Koronás nagy fák földön feküsznek, 

Mint a harcmezőn elesett hősök. 

S az apró forgács vérök ha lenne 

Szertehull mohra s eltiport fűre...

Magányos fánál, a fejsze éle

Nagyot csattan és csúnyán kicsorbul —

S a favágónép összeáll szóra:

«Vasat ért a vas ... vas van a fában!»

És hogy hasítják, meg is találják.

Kés volt a fában bedöfve mélyen,

S nem pengéje csak — a rövid nyél is,

S rajta kiverve rézszöggel név is.

A neve annak, kié a kés volt.

Benőtte a fa, elfedte kérge,

S a gyilkos nevét az egész késsel

Föl a magasba magával vitte,

Míg kinek neve ott van a késen

Régesrég porlik a föld mélyében... 

Ismertem férfit, nemes volt s büszke

Nagyok közt is nagy. Mint az erős fa

Sohsem görnyedve, jutott magasba.

Nagy kort ért is el s élt megcsodálva.

... Irtják az erdőt... ő jött a sorra,

S kidőlt az erős, koronás nagy fa...

Csak mikor meghalt, akkor tudták meg,

Suttogva mondták egymásközt róla:

<Kés volt szívében...>

Igen; hű igaz szivében kés volt, 

S jelleme miként nemes fa kérge

Bétakarta és rejtve viselte.

Csak egy gyűrűben volt neve vésve

Annak, ki a kést szivébe döfte

S ki már rég porlik a sír mélyében...

G. Büttner Júlia

Irodalmi munkásságának jellemzése

Írásai sokszor egész elbeszélésciklust tettek ki: alakjai vissza-visszatérnek más novelláiban, történeteik gyakran újabb írásaiban folytatódnak, s így hőseinek újabb és újabb jellemző tulajdonságait fejti ki. Akárcsak testvére, ő is gyakran írt a dzsentri élet visszásságairól, a vagyonhajhászó újgazdag emberek manipulációiról. A méltóságos asszony emberei (1904) c. elbeszéléssorozata a magyar vidéki nagyasszony igen sikerült bemutatása. Sok szerelmi novellát is írt, amelyekben boldogsággal végződő történet egy sincs. Szinte kizárólag csak a fájdalmat, a szenvedést, a csalódást és a megcsalatást írja le – sokszor drámai erővel és igen fejlett lélekrajzzal.” – írja Kozák Péter a http://www.nevpont.hu Büttner Júliával kapcsolatos bejegyzésében.

Írásai gyakran humorosak, ironikusak, ám – akárcsak Lina esetében - néha terjengősek.

A Figyelő című irodalmi lap 1874-ben így jellemezte egyik elbeszélését: „Büttner Júlia (...) keresve keresi az alkalmat, hogy elmélkedéseit, jól roszul beleilleszthesse a mesének keretébe, s nem ritkán egyes helyzetekhez decoratiót is csak azért rajzol, hogy valamely természeti jelenség kapcsában újabb észlelődésekre legyen alkalma. Pedig saját énjének túlságos szerepeltetésére már csak azért sincsen szüksége, mivel jellemeit lehetőleg gondosan rajzolja s azok külső segély nélkül is rendesen kellőleg indokolják saját szereplésüket.”

Bár a kritikusok nem tartották kiemelkedő tehetségű írónak, és neve napjainkban sem közismert, saját korában – akárcsak Lina – óriási népszerűségnek örvendett. A Büttner-lányok nevelő célzatú ifjusági könyvei - mint például az Édes mostoha, vagy az Öt évi találkozó - gyakran kötöttek ki a karácsonyfa alatt, vagy az iskolaév végén a gyermekek kezében - olykor még az uralkodóház gyermekei kezében is. Rónai Jácint püspök annak idején tanítványának: Mária Valéria főhercegnőnek szerezte meg Büttner Lina könyvét, "a melynek olvasmánya arra bírta a tudós püspököt, hogy a szerzőnőnek meleghangú elismerő levelet irt, a fiatal főherczegnő pedig arczképét küldötte meg neki.” – írja az Ország-Világ 1898. december 11-i száma Büttner Lina: Egy rút kisleány története és egyéb elbeszélések című könyvének második kiadása előtt.

marielouisevalerie.jpg

Habsburg-Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő (I. Ferenc József magyar király és Erzsébet királyné kislánya), valamint Marie von Larisch grófnő. Fotó: Osztrák Nemzeti Könyvtár

Büttner Júlia magánélete

A testvéreivel, főképp Emillel és Linával szoros volt a kapcsolata. Linával ugyanazokba az újságokba írtak, ugyanazok a kiadók adták ki ifjusági regényeiket és együtt éltek társasági életet is. Krúdy Gyula „Hét bagoly” című regényében Erdélyi Gyula szájából hangzik el a mondat: „megforgattam a Redoutban az aranyosmaróti barna testvéreket, Büttner Linát és Júliát, amikor a farsangban Pestre jöttek”. Testvérét, Linát hosszan ápolta, miután „házasságból eredő baja” miatt betegeskedett. Ő adta ki Büttner Lina gyászjelentését is, amelyben leírja, hogy testvére mennyire vágyott vissza szülőfalujába, ahol a magaslaton, parkban álló kastély teraszáról 16 falut, a Bükk hegységet és a kanyargó szép Sajó folyót láthatta (a gyászjelentés itt érhető el). Arról, hogy lettek volna gyermekei, nem találtam eddig semmilyen nyomot. Temetésénél gyászoló családtagokat nem említenek, hagyatéka nem közvetlen leszármazókhoz került. Valószínűleg az ő életútjához is illik Lináról írt gyászjelentésének mondata:  "Saját gyermekei nem voltak, talán azért, hogy kiváló írói munkálkodásával ezernyi-ezer gyermek részesülhessen szerető szívének áldásos vezetésében."

Büttner Júlia 1925. február 9-én Aranyosmaróton hunyt el, 85 éves korában. Kérésére hófehér ruhában temették el, fejére koszorút helyeztek. Temetése az „ottani magyarság élénk és bensőséges részvéte mellett” zajlott. Sírja az aranyosmaróti temetőben (ma: Zlate Moravce) található.

julia_bucsu.jpg

A Büttner családról biztos nem most írtam utoljára. Büttner József kertész életművének összegyűjtése régi vágyam, de remélhetőleg Lináról és Júliáról is sok újdonság fog előkerülni az elkövetkezendő években. Akik esetleg elmulasztották az eddigi írásokat, de felkeltette érdeklődésüket a Büttner család története, a korábbi, kapcsolódó cikkek megtekinthetők itt:

Büttner Lina írónő

A Szent-éjszaka (Karácsonyi rege)

Büttner Emil 1848-as levelei

Keglevich János uradalma

 

FORRÁSJEGYZÉK:

Büttner Júlia: A rózsákról. Kertészeti Lapok, 1900. június (6. szám)

Büttner Júlia: A gyöngéd rózsák. Pesti Napló, 1896. augusztus 23.

Büttner Júlia: Rózsáim közt. Fővárosi Lapok, 1883. szeptember 1.

Büttner Júlia: A rózsáról. Fővárosi Lapok, 1881. június 29.

Büttner Júlia: Rózsák könyve.

Büttner Lina: Fenyő és rózsa. Vasárnapi újság, 1887. XXXIV. évfolyam 6. szám

Büttner Lina: Egy átélt rege. Fővárosi Lapok, 1882. április 18.

Büttner Júlia: Az első veszedelem. Fővárosi lapok, 1893. január 6.

Büttner Júlia: Látogatás a holdban. Ország-Világ, 1894. február 14.

Büttner Lina. A Magyarország és a Nagyvilág címlapja, 1874. július 19

Büttner Júlia gyászjelentései: Szózat, 1925. február 15., valamint Pesti Hírlap, 1925. február 15.

Lapszemle, Figyelő, 1874. május 31.

Kozák Péter: G. Büttner Júlia http://www.nevpont.hu/view/1802

 

 

Szólj hozzá

mezőgazdaság rózsa Sajóvámos Büttner Lina Vámos szülöttei Büttner József Büttner Júlia Szirmay gróf