2020. ápr 21.

Kolera Sajóvámoson és környékén a 19. században

írta: dr. Milus Katalin, dr. Sasváriné Szász Tilda
Kolera Sajóvámoson és környékén a 19. században

A középkorban a fertőző betegségek közül a pestis (dögvész, feketehalál) és a himlő okozott nagy károkat Európában, az újkorban a kolera és a gümőkor (tuberkulózis, tbc). A történelemben az egyik legnagyobb járvány az 1347 és 1351 között tomboló pestis volt. A patkányok bolhái által hordozott bubópestis kétszázmillió ember halálát okozta, szinte megfelezte Európa lakosságát. A  rettegett fekete halál  a 18. században megszűnt a civilizált országokban. A 18. század végén a védőoltás felfedezésével a himlőt is megszelídítették. A 19. század elején váratlanul új gyilkos kór, az ázsiai kolera köszöntött az emberiségre. (6Az 1872–73. évi kolerajárvány okozta a 19. század  legmagasabb halálozási csúcsát. A gyermekjárványok (pl. toroklob, skarlát, kanyaró) által előidézett halálozási csúcsok 5–8 évenként – főként 1883-ban, 1887-ben és 1902-ben – jelentek meg. (8)

A kolera (sárga rém, epés hányás, hányszékelés, kelevény, epemirigy) ázsiai eredetű, Kelet-India Bengália nevű tartományából indult ki. Az 1816-től 1823-ig tomboló első jelentős kolerajárványtól kezdve minden további fertőzés innen indult el pusztító útjára. A magyarországi kolerajárványnak hat hulláma volt. 

A kolerát a Vibrio cholerae baktérium okozza, amely elsősorban a belekben található.  A betegség higiéniai deficit útján alakulhat ki, széklettel, szennyvízzel, nyers élelmiszerek útján terjed. A betegség súlyos hasmenéssel és hányással jár, gyors kiszáradáshoz vezet. " (5) A fertőzés lappangási ideje néhány nap. A beteg a hasmenés mellett hányingerrel küzd, üresnek érzi a gyomrát, majd végtagjainak izmai összehúzódnak. A kolerával fertőzött beteg forróságot érez, a teste hőmérséklete megemelkedik, a légzés és a pulzus is szaporább lesz egy idő után. Súlyos esetben alig egy nap alatt rosszabbra fordulhat a beteg állapota, a vér besűrűsödik, a vizeletválasztás szünetel, ez pedig halálhoz vezethet a kezeletlen betegek 60 százalékánál." (5)

cholera.jpg

A kolera ábrázolása a Le Petit Journal-ban

1830 decemberétől három hónapra katonai kordont állítottak fel a határon, a járvány mégis elszabadult. A fertőzött területeket próbálták blokád alá vonni, de ez is hiábavalónak bizonyult. A kolerabiztos tisztséget Kossuth Lajos látta el. A kolera ezen hullámát észak felől, valószínűleg Lengyelországból hurcolták be, közel 7000 kolerás vesztette életét ebben az időszakban.

A szlovákok és ruszinok lakta észak-keleti vidékeken a parasztok a földes urak ellen fellázadtak 1831 nyarán (kolerafelkelés).

"1831-ban a vármegyék vezetői kijárási tilalmat rendeltek el, ami  Abaúj, Szepes , Sáros és Zemplén megyében lázadásokhoz vezetett. A kijárási tilalom akár éhhalált is jelenthetett.." (7) "A vesztegzár miatt sok jobbágy nem mehetett részes aratónak az Alföldre, ami súlyos élelmiszerhiányhoz vezetett, ennek oka volt a „kolerafelkelés”, melynek során – különösen Sáros, Zemplén, Abaúj megyékben – az amúgy is szegény, kilátástalan helyzetű parasztok megrohanták a nemesi kúriákat, raboltak és fosztogattak, rémhírek keltek szárnyra az „urak” és a zsidók ellen." (12

Az 1831-es kolera idején vesztegzárat rendeltek el, strázsákat állítottak őrszolgálatba, valamint falvakat árkoltak körül. A közhiedelem a megelőzés hatékony módszerének tartotta a fokhagyma és a pálinkába áztatott borókabogyó fogyasztását is. (5)

Sajóvámos nem emelkedik ki a halálozási arányt nézve az országos átlagból. A helyi anyakönyvet lapozgatva azonban egyértelmű, hogy itt is ez az egyik legszomorúbb időszaka a történelemnek.  Az 1831-33-as kolerajárvány sajóvámosi áldozatai  a teljesség igénye nélkül a familysearch református halotti anyakönyvi adatok alapján: 

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RMSR-3T?i=97

1. 1831.01.22. K. Molnár János fia kelevény
2. 1831.03.23. Balog István fia kelevény
3. 1831.04.08. Ábrahám Pál 9 éves leánya kelevény
4. 1831 júliusában 8-an haltak meg hirtelen halállal
12. 1831.07.22. Gazda János 3 éves kisleánya 3 kelevény
13. 1832.07.24. Török János 70 éves felesége epemirigy
14. 1832.07.24. Néhai Csányi Sámuel 15 éves leánya epemirigy
15. 1832.07.27. Kazai lakos Sándor Márton 60 éves epemirigy
16. 1832.07.29. Bártfai György 54 éves epemirigy
17. 1832.07.30. Demeter János 58 éves epemirigy
18. 1832.07.31. Kotrány András 56 éves epekórság
19. 1832.07.31. Tóth Péter felesége 36 éves epekórság
20. 1832.07.31. Kecskeméti Péter 69 éves epekórság
21. 1832.08.01. Fejes Nagy Márton 31 éves epekórság
22. 1832.08.01. Jakab György kerülő 39 éves epekórság
23. 1832.08.02. özv. Molnár Jánosné 60 éves epekórság
24. 1832.08.03. Manyári Erzsébet 40 éves epekórság
25. 1832.08.03. Vakon Sámuel 70 éves epekórság
26. 1832.08.04. Lenkei István lánya 26 éves epekórság
27. 1832.08.06. Berentés Molnár Jánosné 34 éves epekórság
28. 1832.08.06. ifj. Ábrány István 26 éves epekórság
29. 1832.08.06. Főhbeli Boris 3 éves epekórság
30. 1832.08.06. Ortó László 87 éves epekórság
31. 1832.08.10. Kosut András 29 éves felesége epekórság
32. 1832.08.11. Főhbeli Istvánné 26 éves epekórság
33. 1832.08.12. Juhász Mihály 1,5 éves kisfia epekórság
34. 1832.08.13. R. Molnár János 11 éves fia epekórság
35. 1832.08.18. özv Cziczó Györgyné 56 éves epekórság
36. 1832.08.21. Német Pálné fia 19 éves epekórság
37. 1832.08.23. R. Molnár János 3 éves kisfia epekórság
38. 1832.10.13. Kosut András 1,5 éves kisfia kelevény
39. 1832.01.19. Buri György 1,5 hónapos kisfia József kelevény
40. 1832.03.12. Demeter István 27 éves kelevény
41. 1832.10.08. Csabai András 2 hetes kislánya kelevény
42. 1833.03.13. Fejes János kisfia kelevény
43. 1833.05.03. Nagy István 1 hónapos kisfia János kelevény
44. 1833.05.10. Molnár Erzsébet 1 hónapos fia János kelevény
45. 1833.09.27. Juhász János 2 hónapos kisfia kelevény


Ebben az időben a vámosi kastély Keglevich
János kezében volt. Keglevich János buzini gróf  (1786-1856) kiemellkedő személye volt korának. Anyja halála után átvette nagy kiterjedésű jószágának kezelését. 1823-ban Bars megye adminisztrátora és 1824-ben főispánja lett. 1827-ben az országgyűlésben foglalta el helyét. 1831. februárjában valóságos titkos tanácsossá neveztetett ki. Ezen évben a kolera kitörésekor, nejével gróf Zichy Adéllal együtt segédkezett a betegek körül, még pedig oly hathatósan, hogy Kis-Tapolcsányban, hol kastélya volt, száz beteg közül csak hat esett a ragály áldozatául. (13) Keglevich János birtokolta a sajóvámosi, encsi, vizsolyi, sztropkói, kis-tapolcsányi és nagy-ugróczi uradalmakat.


Gróf Zichy Adél naplói című iromány15 esztendő eseményeit foglalja össze, a művet jelenleg gróf Keglevich István nagytapolcsányi levéltárában őrzik. Az 1831-es év bejegyzéseiből idézek:

" Május 06. Balogh és Majthényi vannak náluk, gondolkodásuk elrémíti, a ragály terjed, rossztól tart.
Július 3. A politikai láthatár borul, úgy látszik háború lesz. A kolera terjed.
Július 6. A vármegyéhez rendelet érkezik, hogy a vidéket a Garamig a kolera miatt elzárják.
Július 7. Sógornője, Keglevich Matild, Pestről ír, de a koleráról hallgat, ott, úgy látszik, még nincs. Tanácsolják, hogy ő is menjen el Bécsbe, de ott marad, ahol a férje van.
Július 9. Zichy Károly visszajön, mert Pest körül kordont húztak, oda pedig nem akart bemenni, mert attól fél, hogy bent reked.
Július 11. A kolera már Barsban és Turócban van. A nádor személyesen járja be a kordont. Öt vármegye alispánjait hívta össze tanácskozásra.
Július 12. A kolera már a szomszédban, Vesztemésen (Nyitra megye).
Július 17. Bécsben az emberek a kolerától való félelmükben dühöngenek. Magyarországot elzárták, csak Bruckon át lehet közlekedni, ott is 14 napig várni kell (vesztegzár).Július 21. A kordont odább vitték Balassagyarmatig Pesten zavarok voltak.
Július 22. A rendek megyegyűlést kívánnak, hogy saját maguk védekezhessenek a kolera ellen, mivel a katonai kordont eltávolították.
Augusztus 1. A sok esőzés folytán nagy az árvíz. A pap kiprédikálta, hogy ennek folytán vasárnap is lehet takarulni, de a tótok nem teszik, mert szerintük az árvíz Isten büntetése. A faluban koleragyanús megbetegedés történt. K.-né hamar kiböngészi a lapokból, hogy mi volna jó ellene. Készít különböző füvekből ecetet, kámforpálinkát és hasonlókat.
Augusztus 4. Malonyán és Taszáron állítólag kiütött a kolera
Augusztus 7. A templomokban az istentiszteletet megtiltották, ezért ezt azokon kívül tartják.
Augusztus 11. A gabonabehordás vígan megy, Kistapolcsányban még mindenki egészséges. A parasztoknak minden harmadik fordulónál pálinkát adnak, ami ezeket nagyon felvidítja. Különben mindenki a koleráról beszél, az újságok csak erről írnak.
Augusztus 13. Mahotán szerencsét leneset történt ma. Egyik paraszt Keletsinben volt aratáson, ahol igen erős mértékben lépett fel a kolera. Felesége megtudta, hogy férje ott megbetegedett, a jegyzőtől útlevelet kért, hogy Marótra mehessen a szolgabíróhoz, de e helyett Keletsinbe ment és innen elhozta beteg férjét, aki Mahotán hamarosan meg is halt. Hansi megparancsolta, hogy azonnal tegyék meg a legszükségesebb óvintézkedéseket, hogy az asszony és fivérei, akik náluk voltak, a házból ki ne jöhessenek, de az uradalom adjon nekik kenyeret ós bort. Én szalmiákos és paprikás kámforos szeszt küldtem nekik, amit bedörzsölésre szoktam alkalmazni. Délután Migazzy gróf volt itt.
Augusztus 15. Zemplénben parasztlázadás, 400 rutén rombol, néhány földesurat agyon is vertek, Eperjesen is, ahol különben Csáky Istvánnal élükön az urak maguk csináltak rendet, mert kevés volt a katonaság.
Augusztus 19. Tegnap délután óta ma reggelig a tapolcsányi földeken három beteget találtak, az egyiket magam is láttam az Angolkertnél,  mikor bekocsikáztam. Bort és kenyeret küldtem neki és a téglakemence melletti pajtához vitettem, csakhamar magához tért és ma reggel el is ment. Ugy látszik meggyógyult a második is,
mert nem volt már feltalálható, nevezetesen az, akit Kopán mellett láttak és akit az udvarbíró ma reggel behozatott. De a harmadik a szőlőhegyek alatt félholtan feküdt. Büttner a pappal kikocsizott hozzája, nem tudott már beszélni, a pap ráadta az utolsó kenetet és a feloldozást, egészen át volt nedvesedve. Büttner egy hajdút állíttatott melléje, azután tüzet gyújtottak, ruháit megszárították, bort és levest adatott neki és otthagyta délutánig, amikor is azután őt a szőlőhegyen lévő házba vitték el. Én salétromot és vitriolt küldtem ki füstölés végett, ezenkívül a hajdúnak ecetet mosdáshoz. Ezek az emberek többnyire cséplők, a gyanús községekben nem kapnak útlevelet, hogy hazamehessenek rendesen tehát megszöknek, mert útlevél nélkül egy község sem fogadja be őket. így kóborognak a mezőkön és az erdőkben mind.
Augusztus 20. Az alispánoknak arra a nádorhoz intézett kérésére, hogy küldjenek gyógyszereket és orvosokat, az a válasz jött, hogy se orvosokat, se gyógyszereket ne alkalmazzanak, hanem régi háziszereket (Weiberhausmitteln) és mindent kerüljenek, ami zavarná a községek között a kereskedelmet. Mert az erkölcsi kolera sokkal veszedelmesebb, mint a fizikai. Ezúttal a Fenséges Úrral teljesen egy véleményen vagyok.
Augusztus 21. Reggel 9 órakor a pap Büttnerhez cédulát küldött, amely szerint egy itteni, Stezerben volt arató az elmúlt éjjel titokban visszajött, miután két ember abban a házban, ahol volt. meghalt ; elbújt a pajtájában és tegnap óta kolerában halálán van. A pap elment hozzá, hogy ráadja az utolsó kenetet. Büttner azonnal odament, átvitték egy kamarába, ágyba fektették, melegen betakarták, közben én bodza- és kamilla-teát küldtem neki, az egyik kórházi asszonyt pedig mint ápolónőt melléje adtuk, a ház elé őrséget állítottunk. Annyi teát kap, amennyit csak meg tud inni, forró hamuval telt zacskókat a gyomrára, keze és lába alá meleg téglákat és tizenkét óra óta minden csésze teába egy Hanemann szerint elkészített  kávéskanálnyi kámforos pálinkát. Délután 4 órakor izzadni kezdett, a hányás és hasmenés enyhült, hasonlóképen a görcsök, de kezei és lábai még kékek voltak.
Augusztus 22—31. Hasonlóan kezeltet egy fiatal munkást, aki sok éretlen almát evett. A betegek jobban vannak, mindegyik mellé ápolónőt állíttat, ezeket jól tartj a hússal és borral. Betegei meggyógyultak. Másokat is hasonló sikerrel kezelt.
Szeptember 7. A kolera elleni védekezést sok helyen maga a nép nehezíti meg ; nem fogad szót. S ha a betegjobban van, vizet, bort iszik, gyümölcsöt eszik s akkor vége van
Szeptember 17. A kolera-eseteket sikerrel gyógyítja kámforos pálinkájával, amelynek összetétele a következő : 9 lat szalmiákszesz, ugyanannyi kámfor, 9 paprikahüvely (Schotten Paprika), mindezt egy icce pálinkában kell desztilláltatni. Volt 18 koleraesetük, egy sem volt halálos.
Szeptember 24. Bécsben több ismerősük meghalt kolerában, az öreg Esterházy Muki, a leánya s még mások.
Október 1. A kolera szűnőben van. Kneritschen 71 eset volt, 21-en meghaltak. Bécsben szeptember 27. é 29. között 88 haláleset, az udvar mindenütt ott van. A színházak nyitva vannak.
Október 4. A mai eső rossz kigőzölgést hozhatott, mert öt koleraeset volt és az ápolónő (Spitalweib) is meghalt.
Október 18. Többen betegszenek meg kolerában, a grófnő többet maga ápol, különösen az uradalmi személyeket. A faluban meghaltak néhányan. Ma az első nap, hogy ú j beteget nem jelentenek.
Október 27. A megyei urakat nem szereti, szerinte mind hamisak, az egy Jeszenszky Károlyt kivéve, ez meg gyönge.
Október 28—29. Mivel a zárat Bécs felé feloldották, Pozsonyba mennek, a Somiéban szállnak. Majd Bécsbe érkeznek a Römische Kaiserben szállnak, Bécsnek rendes képe van, pedig a külvárosokban még sok a kolera-eset.
Október 31. Találkozik Metternichnél Zichy Melanie-val, aki nagyon jó színben van s már gömbölyödik is. Este Metternichék páholyában vannak, majd Odescalchiéknál vacsoráznak.
November 5. Pozsonyon át Kistapolcsányba mennek, itt a kolerának még nincs vége : közben 12-en megbetegedtek, ketten meg is haltak.
November 19. A Napló egyelőre megszakad, mert a grófnőnek erős reumatikus fájdalmai támadnak jobb karjában, amelyet mozgatni sem tud."

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár IV. 504 számú Borsod Vármegye Kolera Ügyében Kiküldött Állandó Bizottságának (Choleralis acták) 1831-es irataiban megtekinthető gróf Keglevich János augusztus 09-ei jelentése. Eszerint sajó-vámosi uradalmán épületeket, fizetett gondozókat, őröket, pénzt, élelmet biztosít a rászorulóknak .

A jelentést alispán úrnak címezte. Keglevich János a sajó-vámos directornak meghagyta, hogy a nagyobb betegeknek felvételére némely uradalmi épületeket fordíthasson, a betegeknek minden szükséges orvosságokat, a fellábadóknak nem különben, az oly háznépnek, mely el volna zárva kenyeret, húst és bort minden nap szolgáltasson. S szükséges őröket pedig, úgy mint a betegek körül forgolódókat mind ezeket uradalmam körébe 30 krokkal az fizesse, végtére egy az uradalmi Pénztárból fizetendő.

93323698_1374674226054699_3686686741613248512_n.jpg

Alsózsolcán a Vay család az egyik kastélyát a falu lakói részére kórháznak rendezte be.

1831-ben Prügyön az év első fele szinte veszély nélkül telt, de július 17-én már a Mádon és Szerencsen, augusztus 2-án Szadán is felüti fejét a járvány . "Az esperes elrendelte, hogy azokon a településeken, ahol a kolera dúl, nem szabad templomba menni, hanem a templom kerítésén belül a szabad ég alatt kell az istentiszteletet megtartani." (9

Prügyön az alábbi intézkedések követketők nyomon (9):

Egymást nem látogatták.
Egymást kerülték, s a férfiak kezet sem fogtak egymással.
Minden háznál meszelést végeztek.
A fehérneműt főzték, és háromnaponként kimosták.
Minden helyiségben füstölést végeztek.
Lehetőleg mindenki otthon tartózkodott.
A családban megbetegedett személyt azonnal külön szobába zárták és füstöltek.
A kolerában meghalt személyek temetésén csak néhány személy (legközelebbi hozzátartozó) vett részt.
A kutyát kötve, a macskát zárva tartották.
Csak sürgős és nagyon szükséges munkát végeztek.
Még az udvarra sem engedtek be senkit.

Már a  középkori leprajárvány idején a védekezés egyéb módjai közül a legfontosabb a karantén volt. "Ilyet először Velence állított fel azért, hogy a járványok behurcolását megakadályozza. Példáját csakhamar minden nagyobb kikötő követte. A védekező államok, városok aztán mindenhol karantént alkalmaztak, ahol valamely járványos betegség jelentkezett. Lényege az volt, hogy járványos időkben azt az embert, aki más vidékről jött, nem eresztették be a városba, hanem a falakon kívül épített elkerített házakban 40 napon át megfigyelték, s csak akkor engedték be, amikor ezt követően bebizonyosodott, hogy az illető egészséges, nem fertőzött." (3

A kolera Erdőbényén és térségében is jelentős pusztítást végzett, több mint 200 fő halt meg.  Ezen szomorú esemény néma emléke a település határában található Kolera-oszlop.
A erdőbényei műemléki védelem alatt álló, vaspántokkal összekapcsolt, helyi kőzetből készült kőemlék  a kolerajárvány áldozatainak állított emléket. A párkányos posztamensen álló, obeliszkkel koronázott hasábon címer, homloksírján felirat látható: “A / COLERA / GYÁSZ EMLÉKÉRE / MELLY / 1831IK ESZ:BEN / JUL. 6 TÓL 12 K SEP.RIG / E=BÉNYE / VÁROSSÁBÓL / 203 / HALANDOKAT / TETTE / ÁLDOZATTYÁVÁ.”

http://akovekmeselnek.hu/2018/08/20/az-erdobenyei-kolera-oszlop/

1831-ben Miskolcot sem került el a kolera, július 1-jén ütött ki.  "A halotti szertartások eltiltattak s az úton-útfélen elhalt szerencsétlenek befogadására nagy koporsó készíttetett és külön temetők jelöltettek ki. A rend fentartására báró Vay Lajos vezénylete alatt polgárőrség alakult, mely a Sajónál tartá gyakorlatait. Nagyobb rendzavarás, ahová katonaságot kellett kirendelni, csak két temetésnél fordult elő. Miskolczon a járványban 600-an, az egész vármegyében pedig tízezer ember hunyt el." (3)

Másodízben a szabadságharc alatt látogatta meg Miskolczot a sárga rém. Az erről szóló feljegyzések a következők:

„1849. június 13-án a kolera kiütése nem kevéssé zavará meg városunk nyugalmát. Az orosz sereg, élén Paskievics herceggel és az orosz herceg fiával, Constantin herceggel, június 10-én vonult be Miskolczra. Az orosz sereg rémitő kolerát hozott magával. Az oroszok haltak, naponkint százan felül is. Annyira, hogy kevés napok lefolyása alatt estek áldozatni s a halál öldöklő angyala nem kímélte a lakosokat sem, kik közül az orosz sereg bejövetele előtt is számosán haltak el. Városunk egy irtóztató kórtanya s nagyszerű temető hely lón, hol a halál legrémitőbb alakban dühöngött. A magánházakon kívül a tanodák, iparosok áruszinei betegekkel teltek meg. Légünk meg vala vesztegetve. Az élelmiszerek ára magasra szökkent, a magyar bankjegy forgalma utolsó vonaglásban volt. Június 15-ig már egy pár ezer orosz katonát elvitt a kolera. Leginkább a görögök tetemvári s a reformátusoknak ugyancsak ott levő sirkertjébe, a mindszenti temetőbe, a kavicsos domb mellé és a szántóföldekbe takarittattak el. Ily rémitö halandóságukra sokat tehetett az élelem rosszasága, a tisztátlanság és az égaljváltoztatás. A nyáron uborkát, tököt szőltiben ették. A szőlőt ételükben főzték.
Legborzasztóbban június 29. és júllius 5-ike között dühöngött e csúnya nyavalya, melyben 5 napi időtartam alatt 2000 ember pusztult el." (3)

Azután 1855-ig békét hagyott a kolera Miskolcznak. 1855 augusztus és szeptember havában kisebb méretű kolerajárvány uralkodott. „1866-ban — így szól a feljegyzés — városunk lakóit is nagy izgalomban tartották a porosz-osztrák, ugy- szinte az olasz osztrák háborúk és a kolera. Kivált október elején, midön a vasúton érkezett katonák közül számosan és pedig sokan azonnal meghaltak, mindenki azt hivé, hogy ezekből síét fog terjedni az öldöklő nyavalya, mely megyénk több községeiben aggasztólag lépett fel. Nálunk, különösen a Hámorban. Elvégre az isteni gondviselés megőrző Miskolczot azon pusztító járványtól, melynek Budapesten is oly sokan estek áldozatul.“ (3)

A következő hullám Miskolcon kezdetét vette 1872. november 11-én, megszűnt 1873. március 29-től április 12-ig. A járvány egész tartama alatt megbetegedett 431 férfi, 366 nő és 129 gyermek, összesen 926. Ezek közül meggyógyult 281 férfi, 233 nő és 67 gyermek. Összesen 576. Meghalt 155 férfi, 134 nő és 61 gyermek. Összesen 350." (3)

A fertőzött területekre járványorvosok érkeztek, ingyen kaptak fertőtlenítőszereket a lakosok országszerte.  Egy müncheni orvosi statisztika szerint az 1873—74-es kolerajárványkor az elhunytak 73 százaléka az első tünet felismerésétől számítva mindössze csak 3  napig tudott ellenállni a gyilkos kórnak. (6)

A 19. században az „epés hányás”  áldozatainak száma elérte az egymilliót. A betegséggel szemben csak 1892-re sikerült eredményesen felvenni a küzdelmet. Egyes kimutatások szerint 1831-ben világszerte 536517-en betegedtek meg és a betegek fele meghalt. 1872-73-as  járványban 431406 volt a megbetegedéseknek és 181672 a haláleseteknek a száma.

A 72-73-as nagy járvány után hat évnek kellett eltelnie, míg a demográfiai adatok helyreálltak eredeti állapotukra. (5)

Az anyakönyvekben egyes esetekben lehetséges, hogy a halál okának nem a kolera került megjelölésre, de mégis a fertőzés okozta a betegséget. Pl. gyengeség, hideglelés, elszáradás. 1873-ban önállósodott Senye Vámos pusztájából, ekkor vált önálló községgé, tehát a senyei adatokat is tartalmazza a számvetés.

1872-ben összesen 33 (20 férfi és 13 nő) vámosi református lakos hunyt el, ebből 8 kolerában. 1873-ban 63 fő (29 református férfi és 34 református nő) halt meg Sajó-Vámoson, 22 esetben a kolera volt az ok. 1872-ben egy római katolikus kolerás haláleset történt, 73-ban 7 fő. 1872-ban és 1873-ban a sárga rém mellett a torokgyík is okozott halált, 1873 elején településünkön megjelent a himlő, 8 református és 7 katolikus emberéletet követelt.

(1827-től kezdve az államilag elismert egyházaknak két példányban kellett vezetni az anyakönyveket.  Az 1894. évi XXXIII. törvénycikk, amely az állami anyakönyvezést elrendelte, 1895. október 1-jétől  kötelező lett.)

A familysearch-őn csak a református és római katolikus anyakönyvet találtam meg, valószínű a görög katolikus nyilvántartásban is található halálokként kolera megjegyzés.  Emellett előfordulhat izraelita vagy egyéb felekezetű lakos kolerás megbetegedése is településönkön, így a lista nem teljes.

Sajóvámos községben az 1829. évi r. kath. can. visitatio szerint 625 r. kath., 1273 g. kath., 1534 ref., 169 ev., 51 izr., összesen 3652 lélekszám van feljegyezve, mely azonban valószínűleg Sajósenye, Spálfala és Boldvai filiákkal együtt van számítva (15). A felekezetek arányának átláthatósága szempontjánból érdekesek ezen adatok.

A 19. század 2. harmadában Sajóvámos vallási összetétele: római katolikus 295, görög katolikus 477, református 883. A kolerajárvány ideján Vámoson a lakosság több, mint fele református vallású volt.

Sajóvámoson a népességszám az 1800-as évek első felében 1600 körül volt, 1880-ban 1505, 1890-ben 1489, 1900-ban 1697.

Az 1872-73 kolerajárvány sajóvámosi áldozatai  a teljesség igénye nélkül a familysearch református és római katolikus halotti anyakönyvi adatok alapján: 

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RMSG-J1?i=359

1. 1872.12.12. CsiszárJánosné Nagy Julianna 116. szám alatti 22 éves református lakos
2. 1872.12.16. Nagy Sámeul 148. szám alatti 47 éves református lakos
3. 1972.12.16. Csiszár Julianna 116. szám alatti  8 hónapos református lakos
4. 1872.12.17. Demeter Sámuel  142. szám alatti 47 éves református lakos
5. 1872.12.21. Csorba Zsuzsanna 150. szám alatti 10 éves református lakos
6. 1872.12.22. Nagy Sámuelné Lenkei Katalin 148. szám alatti  49 éves református lakos
7. 1872.12.24. Csiszár Sámuel Kőkosáron lakó 37 éves református uradalmi cseléd
8. 1872.12.24. Oláh Tóth József 43 éves református lakos
9. 1872.12.25. Takács István 16 éves római katolikus lakos
10. 1873.01.14. Németh Istvánné Berecz Mária 69 éves református lakos
11. 1973.01.15. Lévai Péter 242. szám alatti 37 éves református lakos
12. 1873.01.20. Gazda János 223. szám alatti  58 éves református lakos
13. 1873.01.23. Berecz András 48 éves református lakos
14. 1873.01.24. Vladár Jánosné Ábrahám Zsuzsanna 127. szám alatti 57 éves református lakos
15. 1873.01.31. Tóth Andrásné Koncsik Erzsébet 155. szám alatti 48 éves református lakos
16. 1873.02.11. Slizsák Mihály 15,5 éves római katolikus lakos
17. 1873.02.24. Szaniszló Mátyás János 31 éves római katolikus lakos
18. 1873.02.27. Lakatos Mihályné Szélai Zsuzsanna 40 éves református lakos
19. 1873.06.20. Trizsi Borbála 1,5 éves római katolikus lakos
20. 1873.07.05. Visnyai János 248. szám alatti 40 éves református lakos
21. 1873.07.08. Sparlócki Sándor 250. szám alatti 41 éves római katolikus lakos lakos
22. 1873.07.12. Molnár János 253. szám alatti 37 éves református lakos
23. 1873.07.13. Hővizi Andrásné Jobbágy Máris 7. szám alatti 37 éves református lakos
24. 1873.07.21. Kecskeméti Sándor 3 éves református lakos
25. 1873.07.25. Zachar Jánosné Gazda Zsuzsanna 35 éves református lakos
26. 1873.07.31. Sávely József  1. szám alatti (kastély hajdújának a fia) 2 éves római katolikus lakos
27. 1873.08.02. özv. Komáromi Jánosné Kossuth Zsuzsanna 22. szám alatti 47 éves református lakos
28. 1873.08.05. Kánai József 8 éves református lakos
29. 1873.08.05. Hunyadi Zsuzsanna 28. szám alatti 1 éves református lakos
30. 1873.08.05. Nagy Sándor 6. szám alatti 32 éves református lakos
31. 1873.08.06. Lakatos Istvánné Kánai Zsuzsanna 136. szám alatti 57 éves református lakos
32. 1873.08.06. özv Dézsi Jánosné Kánai Julianna 176. szám alatti 54 éves református lakos
33. 1873.08.11. Berente János 32 éves római katolikus lakos Hernádnémetiből vivén haza az aratórészt hirtelen halt meg
34. 1873.08.12. Lakatos István 136 szám alatti 3 éves református lakos
35. 1873.08.14. özv. Ábrahám Jánosné Czecz Zsuzsanna 8. szám alatti 64 éves református lakos
36. 1873.09.01. özv. Hővizi Aláronné Nagy Lívia 23. szám alatti 58 éves református lakos
37. 1973.09.01. Blaskó Mária 72. szám alatti 19 éves árva római katolikus lakos
38. 1873.09.10. Szesze István 12 éves római katolikus lakos
39. 1873.09.26. Szaniszló Julianna 20. szám alatti 14 éves református lakos 

A római katolikus anyakönyvben családonként kimutatást találtam a halálesetekről: 

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSV4-T9LV-P?i=43&cat=40522

Mikszáth Kálmán írásaiban gyakran olvashatunk az 1873-as ko­lerajárványról, annak szörnyűségeiről és tragikus következményeiről. Édesanyja is a kolera áldozata lett. 

Mikszáth még a szomorú eseményekről tudósító munkáiban is megőrizte humorát, emellett szokásához híven szép korrajzot adott a társadalomról. Az alispán-kisasszonyok című elbeszélésében a viceispán a megye falvait járva érkezik meg Nemesvarbók határába, ahol az alábbi szóváltásra kerül sor: 

"Hirtelen lee­resztették vasvilláikat, amint a kocsiban megismertek bennünket, vagyis hogy csak az urambátyámat, az alispánt.

Hogy állunk, Barkas Mihály? — kérdé az alispán az egyik vasvillás embertől, ki a megfordított pipaszárat rágta kegyetlenül.
Hát csak állunk még, ahogy állunk.
Haltok-e nagyon?
Hát halunk, amennyire lehet. Ma is kilencet temettek. Ám­bátor…
No, mit akarsz mondani?
Hogy hát mi lutheránusok még megvolnánk eddig, egy halt meg közülünk, az is csak tévedésből.
Miféle badarságot fecsegsz itt össze-vissza?
Már pedig úgy van, tekintetes uram, hogy itt minálunk a ka­tolikus részt kezdte meg a kolera. Ebben az egyben szerencsések vagyunk, hála istennek.”

 

 Mikszáth Kálmán Nehéz idők című művében tovább csodálhatjuk sajátos stílusát a kolerás témában.

"A múlt napokban mi bántunk rosszul a vendégeinkkel, most meg már velünk bánik rosszul a legújabb vendégünk: a kolera. Vicem pro vice.

Roppant hangulatrontó dolog ez. Az egész város vörös bort iszik, s még sincs jó kedve. Minden kedélyen van valami nyomás. És meglátszik az egész város arcán a rettenetes vendég. Minden olyan szomorú és komor. A doktorok fogatai sûrûn robognak az utcákon. A gyümöl­csöt áruló kofák lecsüggesztett fejjel ülnek az utcasarkokon. E máskor eleven, hetyke asszony­ságok, most szinte bocsánatot látszanak kérni, hogy élnek, s bizonyos szégyenkezéssel ülnek ott kosaruk mellett a vagyonbukott kereskedõk bágyadt alázatosságával. A koporsós boltok­ban egymásnak adják a kilincset azok a szomorú emberek. Az asztalosnak jól megy az üzlet, de mégsem dörzsöli a kezeit olyan vidoran, mint egyébkor. Az utcákon mindenütt érzi az orr azt a rettenetes parfümöt, mellyel a »vendég« tiszteletére elárasztották. Néhol a járókelõk közt meg-megvillan az a végzetes zöld kosár, melyet a betegápolók izzadva cipelnek. Ez az a bizonyos »utolsó elõtti út« a barakkba, ahonnan még van visszatérés, de ritkán.

Hát még a lapok, ha a kávéházban leülünk: mind megannyi partecédula. A kolera egyre kövérebb számokkal dolgozik. Temetõi szag ül a betûkõn, s sírkeresztekké látszanak átidomul­ni a jámbor, ártatlan írásjegyek.

Az ember olyan, mintha üldöznék. Nem tudja, hova legyen? A kolera elõl nem lehet meg­szökni, mint a csatában a golyó elõl, mert hátha éppen szökés közben találunk beleütõdni. A kolera ellen védekezni sem lehet. A sok orvosi jó tanács annyira megzavarja a fejeket, hogy aztán semmiben sem hisznek. Ki tudja, hol a halál? Ezer rejtélyes alakja van most annak. Benne lehet a vízben, benne lehet az ételben, benne lehet a levegõben, vagy abban a tárgyban, amivel érintkezünk.

De a legborzasztóbb az, hogy ez az egyetlen hatalom, mely az egyenlõséget respektálja, arra az exkluzivitásra vetemedik, hogy a szegényeket viszi el a legelõbb.

Hát mért éppen a szegényeket? Orvosok ezt is megmagyarázzák; de ez azért nem meg­nyugtató. Ez is talán csak egy motor, egy lökés azokhoz a küszöbön álló harcokhoz, melyek a szegények és gazdagok közt fognak bekövetkezni.

Az egyik tábor katonái ritkulnak, de a másik tábor is szepeg. Pedig hát ilyenkor nem volna szabad szegény embernek lenni. Mikor a halál különbséget kezd tenni a szegény és gazdag között, az embereknek azzal kellene küzdeniök ellene, hogy az általa is figyelembe vett hézagot egymás közt megszüntessék legalább - ideiglenesen.

Gondoskodni kellene a gazdagoknak, hogy minden ember kellõleg élelmezve legyen a járvány idején, hogy szellõs lakásban lakjék és hogy megfelelõ ruházata legyen. Ez által lehetne a járványnak legelõbb vetni végét.

A hatóság, melyet súlyos felelõsség terhel, kivált azért, mert a fiumei kolera tartama óta, el lehetett készülve a járvány terjedésére, alig tesz valamit. Hetek óta még annyira sem vitte, hogy a zsúfolt lakásokat kiürítette volna. Még most a harmadik héten is folyton akadnak bûzhödt, ragályt terjesztõ udvarokra, amiket dezinficiálni kell s túltömött, dögletes levegõjû lakásokra. Ma is olvasunk efféléket a lapok hivatalos értesítései közt, és minden megjegyzés nélkül. Hogy nem szégyenlik az ilyet kiíratni most! Hisz ez mindjárt az elsõ napoknak lett volna elhalaszthatlan munkája!

A hatóság összes intézkedése úgy látszik csak oda megy ki, hogy az utcákat söpretik s a betegekrõl és a halottakról bulletinokat adnak ki.

De hát nem kellene-e ilyenkor állítani fel a népkonyhákat kettõzött mértékben, s ott egészséges ételt fõzni? Nem kellene-e elrendelni, hogy a korcsmákban és vendéglõkben forralt vizet szolgáljanak a vendégeknek? S nem kellene-e gondoskodni, hogy a szegény napszámosember is hozzájuthasson valami módon az ilyen ártalmatlan vízhez? Szellõs barakkokat kellene építeni, ahova a lakástalanok meghúzódjanak. Az ártalmas élelmicikkek árulását be kellene tiltani.

Vagy a hatóság talán azt gondolja, hogy úgyis inséges esztendõnk volt, nincs mit enni, hát jó lesz, ha az emberek megritkulnak egy kicsit."

Láthatjuk, hogy ez a rémes betegség nem csak egyes településeket, vármegyéket érintett, hanem az egész országot érintette a járványt. A római katolikus anyakönyvben  zbuskai és boldvai áldozatok is vannak. Közülük egyet emelnék ki, a boldvai Szatmáry Király Györgyöt, akinek halálhírét a  Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)1873-09-25 /39. száma közölte az 1. oldalon.

90831782_210987827013551_6026305511081639936_n.png

FORRÁS: ARCANUM Digitális Tudománytár https://adtplus.arcanum.hu/

 A 19. századi pandémiás cselekvések és a mai koronavírus elleni védekezés sok közös vonást tartalmaznak.

Már akkor is egész iparág épült a megelőzésre, a marketing mögött is komoly munka lehetett.  

Hirdetés a Fővárosi Lapok 1884. júliusi 176. számában, mely megjelent 1884. július 27. napján

91042278_574894456708731_3112845172036075520_n_1.png

FORRÁS: ARCANUM Digitális Tudománytár https://adtplus.arcanum.hu/

A Borsec ásványvíz  jótékonyan hat a gyomor-bélrendszer megbetegedéseire, a máj- és epeutak ártalmaira, az epe, vese- és a cukorbetegségre is. Üdítő hatása mellett alkalmas egészségügyi panaszoknak, mint például a gyomorégés, hasfájás, székrekedés, gyomortúlterheltség, másnaposság kezelésére is.

Hirdetés a Budapesti Hírlap, 1892. novembei 305. számában, mely megjelent 1892. november 11. napján

90922281_521258558813691_7637888316985049088_n.png

FORRÁS: ARCANUM Digitális Tudománytár https://adtplus.arcanum.hu/

borszek.jpg

1884-ban Keglevich István alapította az első konyakgyárat. Mint korábban említettem, édesapja Keglevich János aktívan részt vett a kolera elleni munkában, István is fontos szerepet vállalt az óvintézkedésekben. A Szegedi Hírlap 34. évfolyamának 1892. augusztus 2-án megjelent 185. számában látható hirdetése:

nevtelen_1.jpg

FORRÁS: ARCANUM Digitális Tudománytár https://adtplus.arcanum.hu/

A kolera az 1. világháború idején terjedt el ismét. Miskolcon mély nyomot hagyott.

"A miskolci kolerakórházat és koleratemetőt az első világháború kitörése után hozták létre, hivatalos neve „katonai megfigyelőállomás” volt. A kórházban kezelték a harcok során megsérült, illetve fertőző betegséget kapott katonákat. A létesítmény Miskolc keleti részén épült meg, 1914 és 1918 között működött. A kórházváros meglehetősen nagy területen helyezkedett el, 78 nagyobb, 8 kisebb barakképületből és hét melléképítményből állt. A betegeket mintegy 50 orvos és 100–200 ápolónő gondozta, emellett több mint 400 fős katonai osztag is tartozott a kórházhoz. A kolerakórház temetőjét a kórháztól távolabb, a Sajón túl hozták létre, ahol 962 katonát helyeztek végső nyugalomra. A kórház megszűnése után a terület barakkjai gyakorlatilag nyomortelepként működtek tovább, a temető pedig teljesen elhagyottá vált, építményei elromosodtak. A koleratemetőt Miskolc városa 2019-ben rendbe hozatta, felújíttatta. A kórházhoz tartozó temető helyét a kórházteleptől keletre, a József Attila úttól északra, a Sajó túloldalán, a Csorba-tó felé vezető mai Sajó utca mentén jelölték ki. A temetőben a fertőző betegségben elhunyt katonákat temették el – innen kapta a köznyelvben a „koleratemető” nevet –, a nem fertőzőeket a Deszkatemető mellett kialakított részen (Hősök temetője) hantolták el. A koleratemetőben a gyászszertartások biztosítására Miskolc városa külön kápolnát építtetett, amit 1915. november 2-án szenteltek fel a megye, a város, az egyházak és a katonaság képviselői jelenlétében. A temetőben 962, nem csak magyar (orosz, román, olasz stb.) katona nyugszik. A koleratemető állapota a kórház megszűnése utáni évtizedekben folyamatosan romlott, egyre elhanyagoltabb lett, a kápolna is romos állapotba került, és nagy károkat okoztak a Sajó áradásai is, így 2018-ra már csak a két kapuzat és a kápolna romjai álltak. A Miskolci Városszépítő Egyesület a temetőkápolna felszentelésének évfordulója alkalmából, 1992 óta minden év november 2-án megemlékezést és koszorúzást rendez a temetőben. 2019 tavaszára a koleratemetőt Miskolc városa egy minisztériumi pályázat felhasználásával rendbe tetette, felújíttatta." (11)

A kolerának óriási irodalma van. Hetek óta újabb és újabb érdekes írásokat találok, esténként többször éreztem, elvesztem a témában. A mostani 2020-as kijárási korlátozás idejére néhány könyvet ajánlanék annak (saját magamnak is), aki szeretne a járványokról többet tudni.

- Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

- Daniel Defoe: A londoni pestis

- Milcsakov: Vész tört a városra

 

Forrás a hivatkozott irodalom mellett:

1. https://welovebudapest.com/cikk/2020/3/20/nagy-jarvanyok-a-tortenelemben-regen-sem-birta-a-lakossag-a-karantent-de-nem-az-unalom-miatt

2.  Miskolczi Estilap XXII. évfolyam 170. szám 1913.10.01.

3. História 1996/1. A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT FOLYÓIRATA - XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 20. oldal Salló László: Vérhas, kolera, lepra a középkorban

4. https://hu.euronews.com/2020/03/17/a-tortenelem-legpusztitobb-jarvanyai-es-azok-tanulsaga

5. Dobos Sándor: Az utolsó magyar kolerajárvány https://24.hu/tudomany/2010/09/14/az-utolso-magyar-kolerajarvany-1872/

6. Budapest 23. évfolyam 6. szám 1985. május Dr. Mádai Lajos: Ma már csak történelem a kolera

7. Bodnár Tamás-Kis József- Kiss Lajos:  A múlt útjai Sajóvámoson 2019. 245. oldal

8. http://real.mtak.hu/48807/1/szekelyfold_tortenete_iii_kot.pdf

9. Széphalom 4. (1992) A TÖRTÉNETI HAGYOMÁNY Tassonyi András: A kolera Prügyön 1831-ben

10.  Vasárnapi Újság – 1913- 4. Történelem; régészet és rokontárgyuak Hogyan védekeztek nálunk 1831-ben a kolera ellen 772. oldal

11. https://hu.wikipedia.org/wiki/Kolerak%C3%B3rh%C3%A1z_%C3%A9s_koleratemet%C5%91_(Miskolc)

12. https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/isten-buntetesenek-hittek-4133463/

13. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/SzinnyeiMagyarIrok_05/?query=keglevich%20cholera&pg=672&layout=s

14. Budapest Szemle 1938. 729. szám gróf Keglevich Jánosné Zichy Adél grófnő naplói a reformkorszakból (1822-1836) . Östör Józseftől

15. Magyar városok monografiája V. - Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek (Budapest, 1929) Tury Ferenc: Sajóvámos

16. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár IV. 504 számú Borsod Vármegye Kolera Ügyében Kiküldött Állandó Bizottságának (Choleralis acták) 1831. augusztus 9-ei irata

Kiegészítés:  Sajóvámos település nevei a 19. században: 1828: Vámos (Sajó-) (LN), 1863-1873: Sajó-Vámos (H), 1882: Vámos (Sajó) (H), 1888-1900: Sajó-Vámos (H), 1902—: Sajóvámos (H, TK)

Szólj hozzá