Nagyon sok vámosit érdekel, hogy kik laktak a kastélyban, mit lehet tudni az életükről. Anna nap alkalmából ezért most egy olyan hölgy életrajza következik, aki itt élt egy évszázaddal ezelőtt. Anna hercegnét, a „herceg mamát” talán még emlegették az idős családtagok, a személye még egy-két anekdotában szerepelhet. A cikkben néhány helyi lakos neve is említésre kerül, főleg a református nagyszülőkkel, dédszülőkkel rendelkezők találkozhatnak ismerős nevekkel.

A hercegné említésével ritkán találkozhatunk; tankönyvekben nem szerepel, nevét utcaneveken, emléktáblákon nem olvashatjuk. Szerepe hagyományos női szerep volt, és feladatait szeretettel végezte: vendégeket fogadott, bálokat tartott, gyermekeket nevelt, jótékonykodott. Ez nem jelentette azt, hogy közömbös volt a közügyek iránt. A maga eszközeivel, családi kapcsolataival – a miniszterelnök sógornőjeként – gyakran mozdított elő olyan ügyeket, mint például a leányiskolák létesítése, vagy a sajóvámosi római katolikus templom felépítése. Saját helytörténetünkben is illik megemlékeznünk róla.

Barabás Miklós (1810-1898) portréja Odescalchiné Degenfeld Annáról. A festményt fél évvel ezelőtt a BÁV 22.000.000 Ft-os kikiáltási árral hirdette. (http://bav.hu/hirek/eddig-ismeretlen-barabas-portre-a-bav-oszi-arveresen)

Degenfeld-Schönburg Anna 1836. szeptember 1-jén Tárkányon született, apja gróf Degenfeld Imre, anyja Beck Paulina voltak. Testvérei Ilona, Berta, Emma, és Gusztáv. A testvérek közül Degenfeld Ilona („Ilka”) Tisza Kálmán miniszterelnök felesége lett, fennmaradt iratait, testvéreivel folytatott levelezését megőrizte a Nemzeti Levéltár. A lányok fiatal feleségként főleg a mindennapi életükről, divatról, kirándulásokról, gyermekeikről, családi eseményekről váltottak szót egymással. Anna ekkoriban Nyitraszerdahelyről küldte leveleit, vámosi említést itt még nem találtam. ¹

Barabás Miklós (1810-1898) festménye a Degenfeld gyermekekről

Az Odescalchi-Degenfeld házasság

Bár a Degenfeld család református vallású volt, Annának mégis a katolikus valláshoz erős szállal kötődő Odescalchi család egyik sarja lett a férje. Odescalchi Gyula családjának a legismertebb tagja Benedetto Odescalchi volt, aki boldog XI. Ince pápa néven vált ismertté. Az Odescalchi családból származó pápát Magyarország megmentőjeként is emlegették, mert a saját magánvagyonából jelentős összegeket áldozott a törökellenes harcokra. Hosszan tartó diplomáciai egyeztetések árán létrehozta a Szent Ligát, amely 1686-ban sikeresen felszabadította Budát a török uralom alól (ennek is köszönhető, hogy az Odescalchi család hercegi rangot kapott). ²

A házasságkötésre 1855. szeptember 3-án került sor.³ Az Odescalchi család büszke volt arra, hogy egy pápa is szerepel a családfáján, ezért előfordult, hogy a férfi leszármazó csak akkor juthatott hozzá az örökségéhez, ha katolikus lányt vett el.⁴ Degenfeld Anna pedig testvérével folytatott levelezése alapján még a „pápistás” könyveket sem bírta elviselni⁵. A két család hozzáállása a vallási kérdésekhez közismert volt, ezért a frigy kapott néhány rosszindulatú megjegyzést. A fiatal páron élcelődött a Borsszem Jankó szatirikus lap is, arra célozgatva, hogy a katolikus herceg motivációja a hatalmas Degenfeld-vagyon lehetett, amiért bárki bevállalná a vegyes házasságot, sőt akár még átállna a református hitre is.

"Ő, ki ősei közt római pápákkal dicsekedhetik — református családból vett nőt, és mint herczeg. őrgróf és római patricius : — demokrata. A mi az elsőt illeti, oly jutalom fejében nem csak a heterodoxia, hanem az apostasia bűnét is szívesen magunkra vállalnék, mert végre, ma már mégse viszik ezért máglyára az embert.”- írja a Borsszem Jankó 1868. július 12-i száma.

Odescalchi Gyula, sármőr hentesként hódít a szatírikus hetilap címlapján (forrás: ADT Arcanum Digitális Tudománytár, https://adtplus.arcanum.hu)

A pár főként az Odescalchi család birtokán, Nyitraszerdahelyen, és Budapesten tartózkodott, ahol a férjnek a parlamenti képviselősége miatt gyakran meg kellett jelennie.

Odescalchi Gyula politikai tevékenysége

Odescalchi Gyula 20 évesen, az 1848-as szabadságharcban a nyitrai nemzetőrség főhadnagyaként harcolt. A szabadságharc leverését követően sokan emigrációra kényszerültek. 1849-ben testvérével együtt ő is svájci száműzetésbe menekült nagynénjéhez, Zichy Antónia grófnőhöz, aki Battyhány Lajos miniszterelnök, aradi vértanú özvegye volt. 1850-ben tért vissza Magyarországra. A főrendi ház örökös tagja volt, de parlamenti szerepléséről kevés adatot találtam.

Odescalchi Gyula az országgyűlési arczképcsarnokban,  Magyarország és a nagyvilág, 1866.09.30 (39. szám), 613. oldal. Forrás: ADT Arcanum Digitális Tudománytár, https://adtplus.arcanum.hu

A trianoni szerződést megelőző évtizedekben már nyilvánvalóvá vált, hogy az ország nemzetiségi összetétele problémákhoz vezethet. Ennek orvoslására tett kísérletet az 1883-ban megalakult Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, amelynek első elnökévé Odescalchi Gyulát választották. Az egyesület magyar nyelvű rendezvények, iskolák létesítésének ígéretével jött létre Nyitrán, de valójában a nemzetiségek arányán próbált változtatni: elsődleges célja a tótok magyarosítása volt. „A felvidék magyarosodása érdekében lelkes felhívást tesz közzé a „Nógr. Lapok“ hasábjain herceg Odescalchi Gyula, mint a „Felvidéki magyar közművelődési egyesület“ ideiglenes elnöke. A magyar állameszmét, úgymond, teljes érvényre emelni, a magyar nyelvet, mint az egységes állam és nemzet nyelvét fölényre juttatni, elszlávosodott magyar testvéreinket visszamagyarositani, szóval a második honalapitás nagy munkájához hozzálátni : ez a programm, melyet a keletkezett hazafias mozgalmak sorrendjében legelső helyen az alakulóban levő „Felvidéki magyar közművelődési egyesület“ irt zászlajára. Az egyesület alapszabályai a bemutatási záradékkal el lévén látva, csak hetek választanak el attól, hogy az egyesület végleg megalakuljon s hatalmas akcióját megkezdje. A működés sikerét s annak csak megkezdését is első sorban a tagok tömeges jelentkezése biztosíthatván, felszólít a herceg minden magyar embert, sorakozzanak az egyesület zászlai alá, iratkozzanak be a tagok közé.” - írja a Budapesti Hírlap 1883. április 17-i száma.⁶

Testvérével, Odescalchi Artúrral ugyanebből a célból a Bukovinába száműzött csángók Magyarországra telepítésére is tesz kísérletet. ⁷Ezeken kívül egy ideig a Nyitrai Hitelbank elnöke és a Nyíregyháza-Mátészalka helyi érdekű vasút részvénytársaság elnöke is volt.

Odescalchi Gyula. Készítette: Ludwig Angerer. Forrás: Österreichisches Staatsarchiv, http://www.archivinformationssystem.at/detail.aspx?ID=2698402

Mivel Odescalchi Gyula sajóvámosi tartózkodásáról nem találtam semmilyen dokumentumot, Degenfeld Anna pedig a férje 1895-ben bekövetkezett halálát követően tartózkodik gyakrabban nálunk, a továbbiakban inkább vele folytatom a cikket.

Bálok hercegnője

Degenfeld Anna élete fiatal feleségként leányálomnak tűnt: ahogyan a mai divatlapok mutatják be a filmcsillagok estélyi ruháit a vörös szőnyegen, ugyanúgy tüntették fel a hölgyeknek szóló lapok a XIX. század közepén a „legjobban öltözött” bálozók ruháit, hajkoronáit. Degenfeld Anna mindig a legnépszerűbb hölgyek egyikeként szerepelt.

„A férfiak mind magyar ruhában jelentek meg. Sajnos, hogy a nőkrűl nem mondhatjuk ezt, kivéve a csipkével gazdagon ékített rózsaszín selyembe öltözött hg. Odescalchi Gyulánét, a többi mind francia divat szerint öltözött. Pedig legalább ily alkalmakkor föl kellene ölteni a szép nemzeti viseletét. De hagyjuk a panaszt, s mondjunk sokáig tartó áldást a boldog pár frigyére!” - tudósít egy esküvőről a Fővárosi Lapok.⁸

Odescalchi-Degenfeld hercegné. Készítette: Carl von Jagemann. Forrás: Osztrák Állami Levéltár (Österreichiches Staatsarchiv http://www.archivinformationssystem.at/detail.aspx?ID=2726561)

Szinte kihagyhatatlan szereplője volt a diákság báljainak. Az orvostanhallgatók gyakran kérték fel háziasszonyuknak, fővédnöküknek a hercegnét. „A redout kedden ragyogott az idén először abban az ünnepi fényben, mely az elite-bálok légkörét képezi. Az orvosok már eleve vérmesebb reményeket tápláltak báljuk iránt, mint a jogászok, kiket nehány elébbi farsang nagyon megviselt. (…) Elkövettek mindent, hogy nagy diszbált hozzanak létre s fáradozásukat siker is koronázta, mert évek óta nem volt oly fényesen sikerűit báljuk, mint a múlt keddi. (…) A szép arcok jobban ragyogtak, mint a csillárok. A házi anya tisztjét ezúttal is herceg Odescalchi Gyuláné viselte, ki most is a leggyöngédebb figyelemmel tűntette ki vendégeit; mindenki számára volt egy szives szava, egy nyájas mosolya, szóval valódi magyar-szivességű házi asszony volt. Fehér- selyem uszályos ruhát viselt, melyre fuxia-bokréták- kal fölszedett fekete csipke-burok borúit; hajában brilliánt virágfűzérek, nyakán borsónyi nagyságú hatsoros drága gyöngy és egy gyémánt riviére, kezében fehér kaméliákból kötött bokréta. ”⁹ - tudósítanak az 1875-ös orvosbálról.

A hercegné jó házigazda volt, még a bálról tudósító újságíróknál is hamarabb érkezett és hajnalig járt a vendégek kegyeiben. „A mulatság kedélyességének érdeme nagy mértékben illeti a rendezőséget (...) mely szerint a vendégeket engedte a háznál urnák lenni, s ezek kénye- kedve szerint voltak rövidek a polkák, és hosszúk a csárdások; de félreismerhetlen érdeme van ebben a bál ünnepelt háziasszonyának, Odescalchi Gyuláné herczegnőnek, ki — mint mondani szokás — gyertyagyújtáskor jelent meg, és fáradatlan kitartással várta be az öreg reggelt, mert fél hét óra volt, mire a bál, a válni alig tudó vigadók oszlásával végét érte. A lelkes herczegnő nyájassága kifogyhatlan vala.”¹⁰

Az orvostanhallgatók mellett többször volt a jogászbálok, technikusbálok, bölcsészbálok védnöke is. ¹¹

Jótékonyság, adakozások

A Zrínyi esküje című élőkép. A litográfiát Vízkelety Béla festménye alapján Rohn Alajos készítette. Degenfeld Anna baloldalon lent található, Odescalchi Gyula kivont karddal jobbról a második.

A reformkor és az azt követő évtizedek korszelleme megkívánta, hogy a tehetősek a saját vagyonukból legyenek patrónusai a tudományoknak, a művészeteknek, támogassák az egyházi és népjóléti intézményeket, járuljanak hozzá az ország fejlődéséhez. A támogatók listái az újságokban nyilvánosan is megjelentek, a jótékonykodásból senki nem akart kimaradni. Hercegi rangjához és vagyonához illő mértékben járult hozzá Degenfeld Anna is az általa fontosnak tekintett célokhoz, amelyek főleg a tudományos nevelés, a protestáns intézmények fenntartása és a művészetek voltak. Fontosabb adományai:

A Lórántffy Zsuzsanna református egyesület fővédnöke volt, amely az egyik első szociális intézménynek tekinthető Budapesten. Az egyesület árvaházat, iskolát tartott fent, a munkanélküli nőknek szállást biztosított, a szegényeknek tűzifát osztott, 10 vasárnapi iskolát működtetett és az első világháború alatt katonakórházat létesített. A hercegné nem csak pénzzel, hanem saját munkájával (háztartási munkák, varrás oktatása) is évtizedeken keresztül támogatta az egyesület működését.¹²

1860-ban országszerte beszédtéma volt a Magyar Tudományos Akadémia ügye. Fontos közügy volt, hogy a magyar tudósok minél több tudományágban jeleskedjenek, minél több hazai kutató könyve jelenhessen meg. Sokan támogatták adományaikkal az akadémia palotájának megépítését is, hogy a tudomány méltó székházhoz juthasson. Sajóvámoson egy névnapi estélyen került szóba a tudomány székházának létrehozása „s a jelenvolt borsodi és gömöri hazafiak tüstént 34 ftot s 1 db. aranyat adtak össze a palota építésére. A sajóvámosi adakozók nevei: Gánóczy József ker jegyző 1 db. arany, Czikó Miksa földbirtokos 4 ft, Kubinyi Bálint ker. jegyző 2 ft, Alberger György tiszttartó 2 ft, Horváth Gábor tiszttartó 1 ft, Nádpataky Gusztáv ispán 2 ft, Károssy István urad. irnok 1 ft, Dietzel Gusztáv kertész 1 ft, Izmai Károly pénztárnok 3 ft, Galko István tiszttartó 1 ft, Molnár Sámuel földbirtokos 4 ft, t. Szikora János plébános 2 ft, Nesztorovics István kereskedő 2 ft, Ruszinko Antal ispán 2 ft. Sir Ferdinánd kereskedő 1 ft, Gánóczy Ferencz kereskedő 2 ft, Gánóczy Alajos kereskedő 1 ft, Indra János erdész 1 ft, N. N. 2 ft.”. Ugyanabban az évben Odescalchi Gyuláné és más hölgyek, összesen 48-an elhatározták, hogy 10 éven keresztül, évi 144 arannyal támogatják a Magyar Tudományos Akadémia könyvkiadásait. Az évente kiadásra kerülő 4 tudományos művet pályázat útján választották ki, a témaköröket évente határozták meg, amelyek széles skálát fedtek le a csillagászattól a festészetig, a füvészettől az állati élettanig, az antropológiától a pszichológiáig. Az Akadémia a hölgyek által felajánlott összeghez saját költségvetéséből ugyanannyit hozzátett, így az eredetileg tervezett 4 helyett évi 8 mű kiadását határozták el.¹³

1863-ban nagy aszály sújtotta az Alföldet, márciustól szeptemberig egyetlen csepp eső sem esett. Az állatok egy része éhen pusztult, más részét elvitte a marhavész.¹⁴ Az éhezők megsegítésére több alkalommal tartottak jótékonysági rendezvényeket. Az 1864 február végén Budapesten megtartott „Ínség bazár” jótékonysági estjén 36.000 Ft gyűlt össze. A hercegné jó érzékkel alkoholos italokat árult, ebből folyt be a legtöbb pénz az eseményen. „Herczeg Odescalchi- Degenfeld Gyuláné maga mint korcsmárosné 3 300 frtot vett be, — de meg kell vallanom, hogy hazánkfiai ízlésével szemben ügyesen is választotta meg foglalkozását.” - írja Podmaniczky Frigyes naplójában.¹⁵ „Egy nagyon szép fiatal hölgy csinos pinczérnő ruhában — azaz nyakig érő fehér előkötöben, süteményt, pástétomokat, sert, bort és liqeuröket árult. E lelkes, ügyes és valódi magyar hölgy Odescalchi herczegné volt. — Buzgalma, még pedig elejétől végig nem hogy lankadó, hanem még nevekedő buzgalma, felül áll minden magasztaláson” - írja a Koszorú című hetilap.¹⁶Odescalchi Gyuláné az Ínség-bazáron. Balra Schrecker Ignácz fényképe, középen Borsos és Doctor fényképe, jobbra Blumberg Alajos litográfiája

Degenfeld Imre hagyatékából örökösei, így Degenfeld Anna is felajánlottak 25.000 Ft-ot a debreceni főiskolának egy teológiai, vagy bölcsészeti tanszék felállítására, illetve 5000 Ft-ot és annak kamatait a diákok ösztöndíjára.Az ösztöndíjasokat a főiskola javaslatára az örökösök választották ki (előtérbe helyezve a Degenfeld-birtokokról származó diákokat, főként a nyírbaktaiakat) ¹⁷

Az Országos Nőképző Egyesület létrehozásának egyik fő támogatója volt. Az egyesület feladatául tűzte ki, hogy felzárkózzon a külföldi példákhoz és az elemi iskolákon túl is nyújtson képzést a nőknek. Célja, hogy „egyrészt a vagyontalan hölgyek számára az önfentartási pályákat szélesbitse s erre közreműködjék, másrészt pedig a nők magasabb kiképeztetését mozditaná elő, közre hatna e tekintetben az országgyülés s a kormánynál, nyilvános értekezleteket tartana, továbbá, a mennyire alapja engedi, kitünőbb szakférfiakkal maga is előadásokat tartatna a természettudományok, a vegytan, a női gazdászatból, sat. hölgyek számára.” Az alakuló ülésén 22 nő volt jelen a Tigris étteremben, a felszólalók Teleki Sándorné és Odescalchi Gyuláné voltak. Az egyesület Deák Ferencet is megnyerte az ügyéhez, rajta keresztül 9000 nő aláírásával kérvényt nyújtott be a képviselőházhoz, kezdeményezve, hogy állítson az ország egy «női minta-főiskolát», mely a nők oktatására országszerte irányadóul szolgáljon.” ¹⁸ Az egyesület 40 éves sikeres fennállását is megünnepelték 1907-ben, amelyről tudósítva a Néptanítók Lapja kiemelte: az egyesület legfőbb elve, hogy a leánygyermekek nevelésénél a nőiesség rovására nem mehet a tudomány, „a háziasság a legszebb éke a nőnek, a tudás csak ezután következik.”

Még ugyanebben az évben, 1867-ben a Degenfeld család és Odescalchi Gyuláné jelentős adományaival nyitotta meg kapuit a Pesti református felső leány iskola. A leányok elsősorban női munkákat tanultak (házimunka, hímzés, varrás), azonban ezek gyakorlása mellett szépírás, rajz, festészet, zongorázás, magyar nyelv és irodalom, francia és német nyelv, történelem, számtan, föld- és természetrajz, természettudomány tárgyakat tanulhattak. A lányok ezzel a tudással nevelőnőként is elhelyezkedhettek.

Ezeken kívül adakozott még Jókai szobrának felállítására¹⁹, Izsó Miklós síremlékére, számos templom felújítására, kisdedóvóra, új felvidéki és budapesti színházra, református internátusra, honvéd menházra, Vay Béláné borsod megyei árvaházára, valamint számtalan könyv és zenemű kiadására. Támogatta Reményi Ede miskolci hegedűművészt, tagja volt a Történelmi Társulatnak és a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak.

Sajóvámosi jelenlét

Degenfeld Anna édesapja, Degenfeld Imre 1865-ben vásárolja meg a Keglevichek sajóvámosi birtokát, Keglevich István ugyanis vagyona nagy részét hibás befektetési döntései miatt elveszítette. A Keglevich családot egyébként rokoni szálak is fűzték az Odescalchi családhoz. Csak érdekességként – és nagyon zárójelesen - említem meg, hogy Kálmán Imre 1924-ben írt „Marica grófnő” című operettjének szereplőit ismerősnek találtam. Az operett főszereplője, a fiatal gróf a családi vagyon nyakára hágott; a birtokát a vagyonos „herceg nagynéni” veszi meg, akinek van egy Kudelka nevű komornyikja. Érdekes egybeesés, hogy Vámoson élt és dolgozott a múlt század elején egy Kudelka nevű család. Persze ez nem jelenti azt, hogy Kálmán Imre szereplői akár csak részben is ezekről a valós személyekről lettek volna mintázva, de a párhuzam számomra érdekes volt.

„Ebédre Odescalchi hercegné, Dégenfeld grófnő is megérkezett Sajóvámosról.”²⁰ - írja Lévay József naplójában, 1905. július 11-én. A hercegné nevét a sajóvámosi selyemhernyó-tenyésztéssel kapcsolatos híradásokban említik a századforduló körüli években (1894, 1900). 1903-ban a miskolci országos sörárpa vásárra vitt sajóvámosi árpamennyiségét említik ²¹; 1907-ben Szirmabesenyő, Sajóvámos és Sajósenye községek önkormányzataival együtt kérvényezi Borsod vármegye törvényhatóságától a szirmabesenyői Sajó-híd megépítéséhez szükséges források biztosítását.²² 1909-ben, 1910-ben, 1913-ban innét keltezte leveleit, adományait, az egyesületek a tagok névsorában sajóvámosi lakcímmel említik. Bár gyakran látogatott Budapestre, a hercegné valószínűleg a férje halála után visszavonult a Degenfeld Imrétől örökölt sajóvámosi kastélyába.

 Forrás: ADT Arcanum Digitális Tudománytár, https://adtplus.arcanum.hu

A római katolikus templom

Bár a hercegné református volt, neki is volt szerepe abban, hogy hosszas huzavona után megépült a római katolikus templomunk. Frank Károly római katolikus papunk lelkesen gyűjtötte Sajóvámos helytörténeti anyagait, ezért amikor Kandra Kabos püspök kiadta négy kötetes könyvét az egri egyházmegye történetéről²³, a sajóvámosi plébánia is kapott benne egy fejezetet. Az 80 oldalnyi egyháztörtenetből megtudhatjuk, hogy a katolikus hívek a XVIII. század közepén Szirmay Tamás gróf szirmabesenyői templomába jártak, de a Sajó áradásai miatt ez nehézkes volt. Sokan ekkor tértek át a görögkatolikus hitre, mert az ő kápolnájuk Sajópálfalán könnyebben megközelíthető volt. Keglevich Károly ezért 1784-ben a kastélykápolna létesítésére úgy kérte meg az engedélyt, hogy ott a családon kívül a sajóvámosiaknak és a községbe érkező idegeneknek is tarthassanak miséket. A kastélyból két szobát bocsátott a katolikus pap rendelkezésére és a gyermekek iskolai oktatását is ott tartották. Pár éven belül az iskolai oktatás és a tanítói lak a - későbbi nevén - Csőri-féle házba került. Bár voltak tervek egy nagy, díszes templom megépítésére, a Keglevichek alatt sajnos ez nem valósult meg. A Degenfeld család hithű református volt és tarthatatlan állapotnak találták, hogy a templom még nem épült meg. A kastélykápolnából nem tiltották ki a híveket, de kényelmetlennek találták, hogy oda járnak a katolikusok. Végül 80 év után épülhetett fel a templom Degenfeld Anna közbenjárására. „Közmondás, hogy a mit a nők akarnak, azt nagyon akarják, s többnyire ki is viszik. Itt e mondás, hála a női erélynek igazolva lett. Mert amit oly hosszú időn keresztűl nem sikerült kivinni, neki sikerűlt. Mert állítólag a herczegnő ismételt sürgető kérelmezéseire, - hogy mielőbb saját czéljaira átvehesse a kápolna helyiséget – ajánlotta meg a vallásügyi m. k. miniszterium – az 1886-1887. évekre fölosztva – az építésre szükséges 23000 frt költséget. Minek következtében az egyház 1887-ik évében teljesen elkészűlvén, 1888. április 11-én megáldatván, sz. czéljának átadatott.” - írja Frank Károly.²⁴ Tehát – ha nem is önzetlenségből tette, - de sikeresen meggyorsította a templom megépítését.

Barabás Miklós (1810-1898) festménye

Református élet Sajóvámoson

A hercegné sokkal bőkezűbben bánt a református templommal. A sajóvámosi református templom felújítására 10.000 koronát, a templom további céljaira 6.000 koronát adományozott. Az újjáépített templomot 1900-ban avatták fel. „Szép ünnepély folyt le f. hó 14-én Sajó-Vámoson, a mikor ünnepélyesen felszentelték az ottani ev. ref. templomot, mely régi styllben ugyan, de egészen újonnan átalakíttatott s most már díszes uj alakban hirdeti Isten dicsőségét és a hivek áldozatkészségét, ez utóbbiak között pedig kiváltképen a Herczeg Odescalchi Gyuláné sz. Degenfeld grófnő nemes egyházias szellemét és jótékonyságát, a ki egymaga körülbelül 10,000 koronát áldozott e czélra s legutóbb is 6000 koronát adott az egyház czéljaira. A szentelést maga Kun Bertalan püspök végezte, a ki megkapó szép beszéddel nyitotta fel a hivek előtt az átalakított templomot. Bent a templomban az istentiszteletnél ő mondott azonkívül egy szép imát. Az ünnepi beszédet Mindszenty Imre s.-kazai ref. lelkész tartotta. Gergely Imre budapesti lelkész az úri szent vacsorát osztotta ki Elek József bábonyi lelkész segédkezése mellett. Végül Bartha Mihály helybeli lelkész ismertette az egyház múltját és a templom újításának körülményeit. Az ünnepélyen jelen voltak mindvégig Herczeg Odescalchi Gyulánén kívül ennek nővére Tisza Kálmánné szül. Degenfeld Ilona grófnő, a ki nővére társaságában jelent meg az ünnepélyen, de a kit a jelen volt vendégsereg közzül eleinte senki sem ismert fel, később azonban annál nagyobb óvácziók központját képezte.”²⁵

1922-ben a református énekkar zászlóavatására kerül sor, ünnepélyes műsorral, táncmulatsággal. „Szép ünnepség keretében avatják fel Sajóvámoson a református énekkar Istenért - Hazáért felírású fehér selyem zászlóját, amelyet Odescalchi Gyulámé hercegné készíttetett az énekkarnak. A felavató ünnepséget a református templomban tartották meg. A felavató imát Bartha Mihály lelkész, az alkalmi beszédet Szigethy Ferenc balajti ref. lelkész mondotta. Jancsurák Sándor "Zászlóavatáskor” cimü költeményét szavalta. Az énekkar több egyházi dalt adott elő. A közönség sorában voltak Zichy-Odescalchi Ilona hercegnő, a zászlóanya, Tisza Lajos gróf, Szentiványi Árpád nejével, Zichy grófnővel és sokan mások. Este az iskolában az énekkar irredenta dalokat adott elő, Szigethy Ferenc kántortanító vezetésével, a ki a kettős Ünnepet rendezte. Az iskola ünnepén Fejes Gyula, Kónya József, Lenkey János és Ferenczi Béla szavaltak, utána táncmulatság volt.”²⁶

Odescalchi-Degenfeld hercegnő fotója. Készítette: Borsos és Doctor. Forrás: Osztrák Állami Levéltár (Österreichisches Staatsarchiv. http://www.archivinformationssystem.at/detail.aspx?ID=2698401)

Gyermekei

Odescalchi Gyulának és Degenfeld Annának négy gyermeke született: Paula, Irma, Ilona és Géza. Ilona első házasságát Zichy Józseffel, a másodikat Zichy Kázmérral köti meg. Paula Beniczky Ádámhoz megy feleségül, Géza Andrássy Etelkával házasodik össze, Irma pedig Edelsheim-Gyulai Lipót felesége lesz.

Ha valakit érdekel bővebben is az esküvő, a képre kattintva megtekintheti a teljes tudósítást.

Forrás: ADT Arcanum Digitális Tudománytár, https://adtplus.arcanum.hu

Gyermekei közül Ilona többször is édesanyjánál tartózkodik. 1899-ben Sajóvámoson születik meg Degenfeld Anna unokája, Zichy Endre.

Zichy Endre születési bizonyítványa. Forrás: https://www.familysearch.org

A hercegné lánya, Ilona a végrendeletét is itt írja meg. Végakaratát Tury Ferenc körjegyző vette fel 1925. szeptember 6-án, tanúi Bartha Mihály és Várady József református lelkészek, valamint Szigethy Ferenc református tanító voltak.²⁷

Odescalchiné Degenfeld Anna a sajóvámosi kastélyban hunyt el 1925. július 12-én. Testét Tégláson helyezték örök nyugalomra.

 Forrás: ADT Arcanum Digitális Tudománytár, https://adtplus.arcanum.hu

A cikk nyomtatóbarát változata innét letölthető:

Mint mindig, most is kérem, hogy aki rendelkezik bármilyen további információval, adekdotával és szeretné megosztani másokkal is, keressen fel a Vámosi legendák facebook oldalán, e-mailben, vagy akár személyesen is!

Lábjegyzetek:

1MNL P 1462 - II. - 2/b Tisza Kálmánné Degenfeld-Schomberg Ilona levelei, 1847-1941

2 E. Odescalchi Sándor: XI. Ince Magyarország felszabadítója, Katolikus Szemle 18. (1966, Róma)3. szám

 3Délibáb Szépirodalmi és Divatlap, I-XXIX. Szám, 1855. június 17-december 31. 156. oldal

4Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1987. 23. oldal

5MNL P 1462 - II. - 2/b Tisza Kálmánné Degenfeld-Schomberg Ilona levelei, 1847-1941, Anna levele Ilkának, Zerdahely, 1855. május 16.

6Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)1883-04-17 / 106. szám, 2. oldal

7Fővárosi Lapok 1883. április (76-100. szám)1883-04-04 / 78. szám, 502. oldal

8 Fővárosi Lapok 1868. december (277-299. szám)1868-12-10 / 284. szám, 1134. oldal

9Fővárosi Lapok 1875. január (1-25. szám)1875-01-21 / 16. szám, 69. oldal

10Nefelejts, 1867. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)1867-03-03 / 9. szám, 108. oldal

11 Budapesti Közlöny, 1875. január (9. évfolyam, 1-25. szám)1875-01-29 / 23. szám, 69. oldal

12 Budapesti Hírlap, 1899. február (19. évfolyam, 32-59. szám)1899-02-03 / 34. szám , 7. oldal

13Karvasy Ágost: Népszerű nemzetgazdászati tudomány, Emich Gusztáv akadémiai nyomdász bizománya, Pest, 1864, Titoknoki előszó, 7. oldal

14B. Nagy Anikó: Éhhalál képen kívül. Az 1863-as nagy alföldi aszály sajtóképe. Tanulmányok Budapest múltjából (39). 2014. http://epa.oszk.hu/02100/02120/00039/pdf/EPA02120_tbm_2014_39_127-144.pdf

15Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek 1824-1887. 3. 1850-1875 (Budapest, 1888)Negyedik rész. Férfi korom. 1850-1875A megpróbáltatás évei, 221. oldal 

16Koszorú, 1864. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)1864-02-21 / 8. szám, 186. oldal

17 Budapesti Hírlap, 1884. május (4. évfolyam, 120-150. szám)1884-05-18 / 137. szám, 3. oldal

18Wikipedia: Országos Nőképző Egyesület. https://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1gos_N%C5%91k%C3%A9pz%C5%91_Egyes%C3%BClet

Néptanítók lapja 40. évfolyam, 19071907-05-30 / 23. szám 13-14. oldal 

19 Budapesti Hírlap, 1905. február (25. évfolyam, 34-59. szám)1905-02-17 / 48. szám 

20 Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

21Magyar Nemzet, 1903. augusztus (22. évfolyam, 183-207. szám)1903-08-30 / 207. szám, 360-361. oldal

 22Borsodvármegye Hivatalos Lapja, 1907 (5. évfolyam, 1-52. szám)1907-02-07 / 6. szám, 46. oldal

 23KANDRA Kabos: Adalékok az egri egyházmegye történetéhez, II. kötet

24Frank Károly: A sajóvámosi plébániáról, in: Kandra Kabos: Adalékok az egri egyházmegye történetéhez, II. Kötet, Szolcsányi Gyula bizománya, 1907. 75-155. oldal

25 Borsod - Miskolci Értesítő, 1900 (34. évfolyam, 1-52. szám)1900-10-17 / 42. szám

 26 Budapesti Hírlap, 1922. április (42. évfolyam, 75–99. szám) 1922-04-01 / 75. szám, 5. oldal

 27Budapest Főváros Levéltára, VII.12.e - A jogszolgáltatás területi szervei. Budapesti Központi Királyi Járásbíróság iratai. Kihirdetett végrendeletek, levéltári jelzet: HU BFL - VII.12.e - 1932 - 07280

https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Vegrendeletek/5617/view/?pg=0&bbox=-35%2C-2000%2C3080%2C-327

EGYÉB FORRÁSOK:

Vesztróczy Zsolt: Közművelődés és magyarosítás, Magyar könyvszemle. - 120. (2004) 2. , p. 185-192.

Várkonyi Tibor: Barabás Miklós Degenfeld család című festményéről, A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

BÁV aukciós ház:

http://bav.hu/hirek/eddig-ismeretlen-barabas-portre-a-bav-oszi-arveresen

Degenfeld kastély

http://www.degenfeldkastely.com/galeria/tortenet/degenfeld-anna

Országos Nőképző Egyesület:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1gos_N%C5%91k%C3%A9pz%C5%91_Egyes%C3%BClet

Tomsics Emőke: Fotográfiák a hon oltárán (Jótékonyság és fotográfia az 1860-as években). Fotóművészet, 2007/4 L. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200704/fotografiak_a_hon_oltaran

Magyar Családtörténet-kutató Egyesület honlapja

http://www.macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=362

Valamint folyóiratok:

• Odescalchi Irma és Edelsheim-Gyulai Lipót esküvője:

  Fővárosi Lapok, 1886. 09.11. (252. szám) 1835. oldal, és 1886. 09.12 (253. szám) 1842. oldal

  Odescalchi Paula és Beniczky Ádám esküvője:

  Fővárosi Lapok, 1886.05.21 (115. szám) 732. oldal

  Odescalchi Ilona és Zichy József esküvője:

  Fővárosi Lapok, 1878. 04. 26. (96. szám) 471 .oldal

  Odescalchi Géza és Andrássy Etelka esküvője:

  Pesti Hírlap, 1882.04.30 (112. szám)

  Odescalchi Gyula és Degenfeld Anna házasságáról szóló élcelődés:

Borsszem Jankó 1868. július 12. (346. oldal)