Tudták, hogy egyes kutatók szerint a híres halotti beszéd és könyörgés a szomszédos Boldváról származik? Bár eredete a mai napig vitatott, sokan a misekönyvet a Bódva vize melletti bencés apátságnak tulajdonítják, és a nyelvjárást is boldvainak vélik. „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk.”

A boldvaiak büszkék lehetnek örökségükre, de régi magyar nyelvemlékért nekünk sem kell a szomszédba menni… A XVI. században több környékbeli település – Boldva, Senye, Pálfalva - a sajóvámosi anyaegyházhoz tartozott, ezért nálunk vették nyilvántartásba a járásban begyűjtött egyházi tizedek (gabona, bor, stb.) mennyiségét is. 1906-ban valaki éppen ezeket a dézsmajegyzékeket tanulmányozta, amikor az összeírások lapjaihoz varrva talált egy korabeli Vergilius-fordítást.

Nagy Gyula így írta meg felfedezését a „Magyar Nyelv” című folyóirat 1906-os számában:

„A borsodmegyei Sajóvámos és vele szomszédos faluk 1592-iki dézsmalajstromának egyik füzetéhez varrva találtam egy hosszában négyszeresen összehajtott kis nyolczadrét-alakú lapot, melyen latin sorok közé irt magyar szöveget pillantottam meg. Az odavarrott papírlapot lefejtvén és kisimítván, Vergilius I. Eclogájának öt utolsó s folytatólag a II. Eclogának kilencz első sora és ennek a sorok fölibe írt magyar fordítása lőn olvasható rajta. A lefejtett lap — úgy látszik — egy egész füzetnek a töredéke lehet, melybe talán tanulás és nyelv-gyakorlat czéljából írta vagy Íratta le valaki Vergilius eclogáit s azután próbálgatta azokat magyarra fordítani.”

Kecskeméti Gábor: „Az iskolai gyakorlat és a 17. századi magyar prózafordítások” című publikációjában elemzi, hogyan jelentek meg fokozatosan a protestáns és katolikus iskolákban a klasszikus szerzők írásai. Nagy Gyula felfedezését ő is megemlíti, mint a ma ismert legkorábbi fordítástöredéket, amely antik szerző művének iskolai feldolgozásával kapcsolatban született.

Hogy működött-e nálunk iskola a fordítás keletkezésének idején, 1550 körül, arra sajnos nem tudok válaszolni. Arról viszont vannak írásos bizonyítékok, hogy a XVII. században létező vámosi protestáns iskolában a gyerekeket tanították a latin nyelvre. Demjén István: Comenius és a Patak környéki református iskolák című munkája alapján a sajóvámosi mezővárosi iskola legkorábbi említése 1638-ból származik, a tankönyvei pedig az 1648-as sárospataki zsinat rendelkezései szerint Comenius tankönyvei, a Vestibulum és a Janua voltak.

A kép forrása: Demjén István: Comenius és a Patak környéki református iskolák, Bibliotheca Comeniana 9., Sárospatak, 2002

A cseh-morva tanító, Comenius csak 1650-ben érkezett Magyarországra, de tanításait már ezt megelőzően is alkalmazták hazánk református iskoláiban. Comenius állítólag két célból érkezett Magyarországra: reménykedett, hogy ráveheti „Rákóczi Zsigmondot és II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet egy Habsburgok elleni végsõ összecsapásra; másrészt pedig a gyakorlatban is kipróbálhatja az eljövendõ új világ pánszófikus iskoláját.”- írja Pukánszky Béla a Neveléstörténet című könyvben. Rákóczi Zsigmond neve máskor is felmerült már a blogon,  Sajóvámos történetében betöltött szerepéről ide kattintva találhat még néhány apró részletet.

Johan Amos Comenius 1592-1671

Ezek az iskolák számos tanítót kineveltek, akik a többi mezővárosi, falusi iskolában adták tovább tudásukat. A híres tanító munkásságát nagy becsben tartották, amiről mi sem tanúskodik jobban, hogy két évszázad múlva is őrizték még Sajóvámoson Comenius 1624-ben született könyvének korabeli másolatát. Szikora Péter református lelkész falunkból vitte tovább 1810 körül Csehországba, Comenius szülőföldjére a "Truchlivy" cimű mű legrégebbi kéziratos változatát, hogy azt az európai protestanizmus történetének megírásához felhasználhassák.

Végezetül, hogy egykori vámosi tanítóim munkásságán se essen csorba: ezúton is elnézést kérek a szövegben található esetleges nyelvtani hibákért! Biztosíthatom őket, hogy minden hibát később tanultam!

FORRÁSJEGYZÉK:

Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre. Pest, 1872.

Nagy Gyula: Fordítás-töredék a XVI. századból. Megjelent: a Magyar Nyelv folyóiratban, Budapest, 1906. 312-313.

Vergilius összes művei, fordította: Lakatos István. http://mek.oszk.hu/06500/06540/06540.htm#4

Kecskeméti Gábor, Az iskolai gyakorlat és a 17. századi magyar prózafordítások (School practice and Hungarian prose translations in the 17th century) = Római szerzők 17. századi magyar fordításai (Seventeenth-century translations of Roman authors), szerk. Kecskeméti Gábor, kiad., jegyz. Bartók István, Borzsák István, Erdélyi Lujza, Kecskeméti Gábor, előszó Havas László, utószó Kecskeméti Gábor, Budapest, Balassi Kiadó, 1993 (RMPE, 10), 577–613.

Demjén István: Comenius és a Patak környéki református iskolák, in: Bibliotheca Comeniana 9, Sárospatak, 2002.

Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 1996. 6. fejezet. Elektronikus kiadás: http://magyar-irodalom.elte.hu/nevelestortenet/06.01.html

Richard Prazak: Comenius és a magyarok. Irodalmi Szemle 1977/5, .