2016. dec 25.

AZ ELFELEJTETT KOLOSTOR

írta: dr. Milus Katalin
AZ ELFELEJTETT KOLOSTOR

Tudta, hogy Vámoson valaha egy ferences kolostor működött? Mivel töltötték mindennapjaikat? Mi lett a kolostor sorsa? Ismerje meg mai bejegyzésünkből!

Minden lokálpatrióta tudja, hogy Sajóvámos és Szirmabesenyő között állt valaha egy középkori földvár, amely a Sajó átkelőhelyét őrizte és egy ideig ellenállt a törökök ostromának is. Az is közismert, hogy a II. világháborúig egy kastély díszítette a dombot a mai Ady utca fölött. Kevésbé ismert viszont az az épület, amelyről a mai bejegyzésünk szól. Ha sikerült volna megőriznünk, most lenne egy harmadik műemlékünk is, egy kolostorunk, amely az újkor kezdetén még fénykorát élte.

church-574092_1920.jpg

 Mikor jött létre a kolostor?

Dr. Karácsonyi János: „Szt Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig” című műve alapján a sajóvámosi kolostort a Bebek család alapította. Bebek Orsolya Szapolyai Imréhez ment feleségül, aki Hunyadi Mátyás királyi helytartója, majd nádora volt. Feltételezhetően Bebek Pál, a testvére alapíthatta a kolostort, hogy a szalvatoriánus barátok „a Sajó völgyében is munkálkodhassanak a lelkek üdvösségén”. A létrehozás pontos idejéről – egyelőre – semmilyen adatot nem találtam. A legkorábbi írásos dátum 1475-re datálódik, ekkor rendelték a kolostort a szécsényi őrség irányítása alá.

Kik azok a ferencesek?

A ferences rendet Assisi Szent Ferenc alapította 1209-ben. A szerzetesek száma gyorsan nőtt, néhány évtizeden belül Európa számos országában megjelentek. Magyarországra a feltételezések szerint még Assisi Szent Ferenc életében eljutottak. Hozzájárultak a török uralom alatt a katolikus hit fenntartásához, a nép pedig hamar megkedvelte a koldus rendet és "barátoknak" hívta őket. A ferences renden belül több rendtartomány (mariánus, szalvatoriánus, stefanita, ladiszlaita, kapisztránus) működött Magyarországon, amelyek közül a vámosi kolostor szalvatoriánus volt, a Legszentebb Üdvözítőről elnevezett szerzetesrendbe tartozott.

st-francis-assisi-prayer-card-641wy9-clipart.jpg

 Hányan lehettek? Kik voltak a tagjai?

Sajnos pontos adatokat nem tudunk, a létszámról főként országos statisztikát vezettek. 1517-ben 1500 rendtagot számlált a 70 kolostor (ez átlagosan 22 főt jelent). A kolostorok őrségek (custodiák) alá szerveződtek. A sajóvámosi kolostor először a sárospataki, majd a füleki őrséghez tartozott – vélhetően azért, mert Fülek is Bebek-birtok volt - , de  Szécsényhez, illetve Esztergomhoz is tartozott a fennállása alatt.

A ház élén a guardián állt (egy idősebb szerzetes), helyettese általában egy fiatal szerzetes volt. A szerzetesek maguk közül választották a guardiánt, általában 2-3 évente. Fő feladata a prédikáció és a szerzetesközösség vezetése volt. A kolostorokban változatos tisztségeket töltöttek be a szerzetesek: gyóntatók, hitszónokok, sekrestyések, kántorok, orgonisták voltak. Egyes kolostorokban kertészek, pohárnokok, szabók, betegápolók és szakácsok is tevékenykedtek, akik főleg a laikusok (még fel nem szentelt szerzetesek) közül kerültek ki.

A vámosi kolostor guardiánjait 1531 és 1554 között feljegyezték:

monk-1616346_1920.jpg1531 Nagyfalusi Albert

1533 Poltári János

1535 Nagyfalusi Albert

1537 Paksi Lukács

1542 Gadnai Simon

1544 Várallyai János

1546 Nagyfalusi Albert

1548 Gadnai Simon

1550 Pécsi Lőrincz

1552 Pécsi Lőrincz

1554 Illyevölgyi János

 

 

 

Mivel foglalkoztak a barátok?

A ferencesek kolduló barátok, akiknek elsődleges feladata a hitélet fenntartása volt. Jellemzően nem végeztek gazdasági tevékenységet. Gondoskodtak az önfenntartásról, ezen felül adományokból éltek. A török hódoltság idején azonban nehéz idők jártak, valószínűleg a pártfogóik sem lehettek bőkezűek. A háború a lakosság tartalékait is elvitte, ezért a vámosi barátok 1548-ban engedélyt kaptak lótartásra. A lótartás az egyházaknak hosszú ideig adómentes volt, ezért szívesen választották ezt a tevékenységet. Gyakran kaptak a patrónusoktól csikótizedet is. II. Ulászló uralkodása alatt a ló már olyan nagy hiánycikknek számított, hogy az 1498. évi XXXI. törvénycikk egyenesen megtiltotta, hogy akár egy lovat is kivigyenek az országból. Így aztán a nemesek is gyakran hagytak a haláluk után értékes méneseket, csikókat a templomokra, kolostorokra. 1493-ban így tett Putnoki Györgyné Margit asszony is, aki végrendeletében lovat hagyományozott a szerzeteseknek.

horse-430441_1920.jpg

A Hangácsi-végrendelet

A bejegyzés elején említettem Szapolyai Imrét, aki beházasodott a Bebek családba és Mátyás király bizalmasaként egy rövid ideig az ország nádora volt. Dr. Karácsonyi János úgy véli, hogy a Bebek családot ez a családi kapcsolat ösztönözte arra, hogy a ferences barátokat támogassa. A vámosi kolostorhoz azonban sokkal szorosabban kapcsolódik az alnádor, Hangácsi Mihály személye. Hangácsi Mihály kereken 1500-ban írta meg végrendeletét, amelyben számos templomra és kolostorra hagyja javait. Bőkezűen támogatja például a háromhegyi pálos kolostort is, ahol családja elhunyt tagjait (szüleit) temették el, a hangácsi templomot, ahol a testvére volt plébános, valamint a szikszói templomot, ami akkoriban égett le.

Az alnádor végrendeletében az alábbiakat hagyományozza a sajóvámosi ferences kolostorra:

- 100 forintot ad a nagy oltárhoz szükséges táblakép elkészítésére,

- nagyobb és jobb kárpitjai közül hatot rendel átadni nekik,

- valamint kisebb-nagyobb könyveit is a kolostornak szánja.

Sajnos a könyveket – a kutatók bánatára - nem sorolja fel, így nem tudjuk, hogy pontosan miből állt a hagyaték. Ezek az értékes könyvek egyaránt lehetnek kézzel írott kódexek (esetleg Corvinák), vagy már Gutenberg-technikával nyomtatott kiadványok is. Meg kell azonban említeni, hogy a végrendeletet a források eltérően mutatják be:  Entz Géza szerint a sajóvámosi ferencesek, Kubinyi András szerint a háromhegyi pálosok kapták meg, így ebben csak az eredeti végrendelet megtekintésével lehetünk biztosak.

1024px-thuroczy_elso_lap.jpg

Illusztráció egy korabeli krónikáról. Thúróczi János krónikájának, az 1488-as "Chronica Hungarorum" -nak az első két lapja

Hangácsi Mihály rendelkezik saját temetéséről is, de meglepő módon nem a családi sírhelyét választja végső nyughelyéül. Az alnádor azt szeretné, ha a vámosi kolostorban temetnék el. 2 fekete gyolcsba öltöztetett lovat kér a temetésre, ami tulajdonképpen egy újabb juttatás a kolostor részére, hiszen ekkoriban a szertartás után a lovakat kifogták és a temető gazdájának (templomnak, kolostornak) a tulajdonába adták. Ő is így rendelkezett: az egyiket a szertartást végző papok, a másikat a kolostor kapta meg. Rendelkezik még arról is, hogy a temetésére 10 forintért vásároljanak szürke posztót és osszák szét a szegények között.

Hogy hol volt a kolostor temetője és megvan-e még az alnádor sírja, az egyelőre rejtély.

A kehely

A sajóvámosi kolostor vagyontárgyairól még egy apró információtöredék előkerült: Csáthi Demeter, a pataki őrség elöljárója valamikor 1539-1542 között elzálogosítja a kolostor értékes kelyhét. A kölcsönt 1542-ben a nagyváradi káptalan visszatéríti és a kelyhet a zálogból kiváltja.

Mi történt a kolostorral?

A kolostort Bebek György 1556-ban leromboltatta, ugyanis megharagudott a Habsburgokra, a Habsburgok pedig katolikusok voltak. Mivel a ferencesek is katolikusok voltak, indokoltnak látta, hogy elűzze a barátokat és tönkretegye az épületet. Ami megmaradt belőle a rongálás után, azt a vámosiak elhordták - írja Karácsonyi János, hivatkozva Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, IV. kötet 260. oldalára. Ez, ismerve a vár és a kastély sorsát, nem lenne meglepő, de szerencsére mégsem találtam ilyen információt a szerző által hivatkozott forrásműben (addig legalább reménykedhetünk benne, hogy nem így volt). A szerző azt is írja, hogy a kolostor sírjai még az 1840-es években megvoltak, ekkor dúlták fel őket. Ennek a megerősítését a hivatkozott helyen szintén nem találtam.

muckross-abbey-1683414_1920.jpg

(Illusztráció)

Ez minden? Csak ennyit tudhatunk?

Amit találtam, csak néhány töredék a múltból, sokkal több információ rejtőzik a ferences levéltárban, könyvekben, nyilvántartásokban. A latin nyelvet ismerők előnyben vannak a kutatásnál. Előkerülhetnek még a kolostorban őrzött tárgyi emlékek, könyvek, oltárképek is. A gyöngyösi levéltárban – amely az ország összes ferences kolostorának levéltári anyagát tárolta – 1998-ban találtak rá több köbméternyi befalazott kincsre és kódexekre, amelyeket a szocializmus évei alatt rejtettek el. Bár az egyik barát, aki részt vett a munkálatokban, még élt, mégsem szólhatott senkinek róla, mert fogadalmat tett és a titoktartást senki nem oldhatta fel. Ekkor azonban nem találták meg az összes befalazott könyvet, 2015-ben újabb kódexeket találtak:

2016-ban ismét a ferencesek rejtett relikviáiról szóltak a hírek: egy ismeretlen itáliai oltárképet találtak az egyik templom padlásán, ami 1600 körül keletkezett:

Nem lennék meglepve, ha néhány éven belül újabb kincsek kerülnének elő, talán a Hangácsi-hagyaték könyveit, vagy a ferences kolostor oltárképét is megtalálja majd valaki.

 franciscan-191381_1920.jpg

Utóirat: nekem még lennének ötleteim, hogy merre lehetne folytatni a kutatást és kik tudnának szakmai segítséget nyújtani hozzá. Ha valaki szeretne csatlakozni egy nyári kutatómunkához, jelentkezzen (bármikor) a vamosi.legendak@gmail.com e-mail címen, vagy a facebook-oldalon küldött üzenetben! 

FORRÁSJEGYZÉK:

Dr. Karácsonyi János: Szt Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig, II. kötet, Budapest, 1924 (A kolostor alapításának, megszűnésének története, valamint a guardiánok felsorolása)

Fáy Zoltán: Egy kevéssé ismert forráscsoport a ferencesek hódoltságkori történetéhez: szalvatoriáus tabulák a XVII. századból. In: A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára. Szerk: Őze Sándor és Medgyesy-Schmikli Norbert, Piliscsaba-Budapest, 2005. (a ferencesek szervezete, tisztségek)

Entz Géza: „Középkori végrendeletek művészi vonatkozásai” című munkájából (Művészettörténeti értesítő 1953/1-2. szám) (A két végrendelet, Putnoki Györgyné 1493-as, illetve Hangácsi Mihály 1500-as végrendeletének elemei)

Kubinyi András: „Főúri és nemesi végrendeletek a Jagelló-korban” (Soproni Szemle 1999. évi LIII. évfolyam, 4. szám) (A két végrendelet, Putnoki Györgyné 1493-as, illetve Hangácsi Mihály 1500-as végrendeletének elemei)

P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931) (lótartás engedélyezése)

G. Lászay Judit: A szécsényi ferences kolostor építéstörténete a 17. század végéig. In: Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,) Arcanum Digitális Adattár (1475 – Szécsényhez csatolás dátuma)

Tímár Kálmán: Néhány ferencrendi írónkról, in: Pintér Jenő (szerk.): Irodalomtörténet, 3. évfolyam, 1914. (306-310. oldal): Csáthi Demeterre és a vámosi kolostor kelyhére vonatkozó információk.

Továbbá a ferencesekre vonatkozó általános adatok az alábbi helyekről:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ferences_rend

http://www.ferencescsalad.hu/ferences.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ferenc_p%C3%A1pa

http://1000ev.hu/index.php?a=3&param=1154

http://mno.hu/grund/ujabb-szenzacios-kodexlelet-gyongyoson-1270431

http://www.magyarkurir.hu/kultura/egy-italiai-oltarkep-nyomaban-budapesten

 

 

Szólj hozzá

egyház kolostor ferencesek Sajóvámos Bebekek Hangácsi Mihály Putnoki Györgyné Szikszó