Néha a padláson is lehet találni kincseket. Például első világháborús képeket Erdélyről.

...

Többen is kitalálták, hogy Büttner Lina írónőről van szó, aki 1836. december 9-én született Sajóvámoson és 13 éves koráig itt is nevelkedett. Szerencsések vagyunk, hiszen gyermekkoráról sokat írt, így ráláthatunk arra is, hogy milyen volt az élet szülőfalujában.

...

A Bebek család tagjai nem voltak túl népszerűek sem a jobbágyaik, sem az őket körülvevő nemesek körében. A családfők közismerten fondorlatos cselszövők voltak, akik rendszeresen átverték a szövetségeseiket. Ha pillanatnyi érdekük úgy kívánta, szövetkeztek a törökökkel, borsot törtek az egyházi főméltóságok orra alá, városokat fosztogattak és kegyetlenkedtek, sőt, egyszer még a királyt is bebörtönözték. Gátlástalanságuk és ravaszságuk számos legendát ihletett, nem csoda, hogy azt is elkezdték találgatni, vajon honnét szerezhették befolyásukat és hatalmas vagyonukat.

...

A korábban itt élő Bebek, Rákóczi, Mágócsy, Móricz, Kátay családok történelme is gazdag, azonban a Keglevich család olyan nagy gondossággal őrizte meg Sajóvámos és Sajópálfala iratait levéltárukban még azokból a korokból is, amikor nem birtokolta a községeket, hogy méltánytalan volna őket a végére hagyni.

Következzék tehát a Keglevich-családból elsőként buzini gróf Keglevich Nepomuk János, barsi főispán, a pápai Krisztus rend lovagja, császári és királyi aranykulcsos és valóságos belső titkos tanácsos, királyi főpohárnokmester, a reformkori országgyűlések tagja (1786-1856).  

...

A mai bejegyzésben egy különleges mitológiai lény legendáját fogom megosztani, amelyről akár egy remek X-akták epizódot is lehetne forgatni. Sajóvámosi őseink fantáziája gazdag lehetett, mert különféle veszedelmes lények történeteivel ijesztgették az ide utazókat. Sajnos időközben a köztudatból kivesztek ezek a történetek, írásbeli formában viszont néhány fennmaradt. Eddig összesen négy természetfeletti lényről találtam leírást, amelyek közül következzen elsőként a sajóvámosi vízi tündér története.

...

A középkori városi pecsétek közül Sajóvámosé is fennmaradt. Ezen a középkori pecsétnyomón kívül még számos lenyomatot használt a község – ezek ott sorakoznak azon a több ezer oklevélen, írásos dokumentumon, amelyek Sajóvámosról fennmaradtak – ám az 1487-es Szent Katalin pecsét több okból is különleges.

...